268. sz. november 27. SZEGED, 1879. NOV. 26.
268. sz. november 27.
SZEGED, 1879. NOV. 26.
SZEGED, 1879. NOV. 26.
Most kezdi észrevenni a miniszterelnök, hogy a rendelkezésére álló és szolgálatra kész többség magában véve már nem soká tartja őt fönn a kormányon. Kezdi tapasztalni, hogy morális értéket ugyancsak nem kölcsönöz a kormány tényeinek, akár túlnyomó, akár tíz-hússzal több vagy kevesebb majoritás áll is a háta mögött szavazásra készen, mikor a nemzet nyakára erőltetett holmi kézzelfoghatólag káros és következményeikben a magyar nemzetet tönkrejuttató törvényeket.
Azért szárnyal híre utóbb, hogy Tisza Kálmán néhány kiváló erőt kíván megnyerni mostani kabinetjének. Foltozni akarja a személyzetét, hogy így tán új bizalmat szerezzen ott, ahol bizalmát eljátszotta.
Az igaz, Tisza Kálmán mostani minisztériumára nagyon ráférne a mustrálás. Mert az 1875 óta lefolyt öt esztendő, amióta oly sokat ígérőleg jött létre a fúzió, keményen megviselte a kezdetben összealkotott minisztériumot. A fúzió alapján létrejött hatalmas párt, Tisza Kálmán vezérsége alatt elkoptatta a minisztérium legjobb erőit, Széll Kálmán helyébe nagy interregnum után jött Szapáry Gyula gróf, Perczel helyébe Pauler, Simonyi Lajos báró helyébe Kemény Gábor báró. Az elhalt Wenckheim Béla báró helyébe pedig Orczy báró. És ehhez az új emberekhez teljesen méltóak a régiek: Szende, Trefort és Péchy Tamás. Most tehát igazán egyöntetű a minisztérium, egyik se irigykedhetik a másikra, mivelhogy ez valami nagyság lenne.
Nem csoda, ha Tisza Kálmán szükségét látja annak, hogy új erőket nyerjen meg a kabinetjébe és ezzel megkönnyítse azt a küzdelmet, mely reá most és a közeljövőben várakozik. De vajon talál-e Tisza Kálmán ilyen alkalmas új erőket? Kerülnek-e kapacitások, akik elég ügyetlenek lesznek belépni egy haldokló minisztériumba, hogy nekik is részük legyen a közel kilátásban levő halotti szentségek fölvételében? Bizony nem akadnak ilyen rövidlátó kapacitások még a Tisza Kálmán keresésére sem. Süllyedő hajóra senki sem szereti bízni az életét.
Biz' úgy, süllyedő hajó. Ki hitte volna ezt öt esztendővel ezelőtt, mikor emez új párt a képzelhető legerősebb volt számára és elhatározására nézve. Hiszen alig maradt ellenzék. Majdnem egyértelműleg Tisza Kálmántól várták a nép képviselői a haza megmentését, ügyeink jobbra fordítását.
Bezzeg tömérdek csalódást értek meg közel öt év alatt. Ma még megvan a hű gárda, de nincs benne hit, bizalom, fönntartó eleme egy ország erős kormányának. A sok csalódást kezdi követni a kiábrándulás. Minél inkább közeledünk az állapotok tarthatatlansága felé, annál több vitális érdeket ad föl a mostani kormány, annál inkább fogy az »elvhű« kormánypárt ereje. S nem kell már sok idő, majd megdől a többség száma is, mely ma egyedül tartja még a lelket Tisza Kálmán gyönge, erkölcsileg nagyon is gyönge kabinetjében.
A honosítási törvény, a bosnyák- és legutóbb a véderő törvények tárgyalásai mindannyi vereséget jelentenek az uralkodó pártnak; mert habár meg is van még a formát megmentő szám szerinti többség, másrészt mégis hiányzik a meggyőződés, a morális siker súlya. Azt nem lehet 19 horvát szótöbbséggel kivívni. Ahhoz több kell ennél.
Kell mindenekelőtt, hogy a kormány álláspontjának erős, értelmi fönsége által imponáló védelmezője legyen. Tisza Kálmán rabulisztikája, s a bármily helyes ellenvéleményt kiforgató polémiái régen megszűntek valódi hatást gyakorolni. Hacsak a formát mentik már meg valamennyire, de soha az ügyet. Az a szívósság, melyet Tisza a kormány javaslatainak védelmében kifejt, legföljebb az ellenzék küzdelmének sikerét kockáztatja, de nem hat meggyőzőleg senkire. És így hozza magával a dolgok természetes rendje, hogy kis idő múltával pillanatnyi eredménye sem lesz az ily szónak.
Azért keres Tisza Kálmán kabinetjének fölfrissítésére új miniszterekül kapacitásokat.
És azért nem talál ilyeneket.
