11. sz., január. 15. TÜNTETÉS A FŐVÁROSBAN
11. sz., január. 15.
TÜNTETÉS A FŐVÁROSBAN
TÜNTETÉS A FŐVÁROSBAN
Vér folyt! Magyarország fővárosának utcáin vér folyt.
A katonaság dobpergés és föltűzött szuronyokkal vonul végig az utcákon, ledöfve azt, ki nem tud elég gyorsan kitérni előle.
A tegnapihoz hasonló jeleneteket nem értünk meg 1860 óta. Akkor azonban az osztrák abszolutizmus nevében szúrták le a hazafiakat a feketesárga lobogóra fölesküdött zsoldosok.
Tegnap a korrupció, hitszegés és jogföladás »nemzeti kormánya« ontott vért az utcákon.
A szabadalmazott orgyilkosok művét újabb merénylettel koronázta Tisza Kálmán kormánya.
Rátörtek a tüntető közönségre, mikor már szétoszlott volt. Nekizúdították a katonaságot a polgárságra, hogy szúrjon le, akit ér.
Ez a véres brutális erőszak megtorlást követel.
Az a kormány, mely fölhatalmazta rendőri közegeit arra, hogy bottal és korbáccsal rontsanak a közönségre; az a kormány, mely katonaságot küldött a polgárság ellen – távozni fog helyéről a közfölháborodás pressziója alatt mielőbb!
*
A Kaszinó előtti tüntetésnek tegnap folytatása, éspedig szomorú folytatása volt. 7 órakor este már sűrű tömegben gyűlt a nép a Kaszinó elé, s folytonos zajongás között kövekkel kezdték hajigálni az ablakokat. – A Hatvani utcára néző első emeleten csakhamar be volt verve minden ablak. A rendőrség tartózkodóan viselte magát, s csak néhány lovas és több civil rendőr igyekezett lecsöndesíteni a népet; ez azonban sehogy sem sikerült. Akit a rendőrök el akartak fogni, azt rögtön körülvették, és nemcsak kiszabadították, de kezdették ütni a rendőröket is. Így történt, hogy 8 óra tájban egy lovas rendőrt lerántottak a lováról, több gyalogost pedig véresre vertek. 9 órakor a tömeg áthúzódott a Szép utcába, s a Kaszinó első emeletén lévő ablakokat kezdte egyre-másra bezúzni. Mindegyik ablakcsörömpölést viharos kiáltás követte, s rövid negyedóra múlva ez oldalon sem volt egyetlen ép ablak. A függönyök mögött azonban mozgó árnyakat lehetett látni, s akadtak, akik most a Kaszinó épületébe akartak behatolni. Kezdték tépni a járdaköveket, a falakról tégladarabokat törtek le, s valóságos kőzápor zuhant az ablakokra. – Ekkor fölhangzik egy kiáltás: »Gyerünk föl az urakhoz!«, s egy pillanat múlva mint az áradat omlott be a nép a nyitva hagyott Szép utcai kapun. Ekkor elővezényelték a lovasrendőröket. Ezek körülbelül húszan rohamot intéztek a Szép utcában levő tömegre. A nép kőzáporral fogadta őket, de látván, hogy ellenállásra gyönge, megfutott, s a lovasok által folytonosan üldöztetve, a Cukor utcán két részre szakadt, s egyrésze az Egyetem utca felé, másik része az Országútra vonult ki. A lovasrendőrök ezután teljesen elzárták a Hatvani utcát. A nép most már az Országúton, a Hatvani utca végén gyülekezett össze.
A lovasrendőrök meggátolták, hogy a tömeg visszaözönöljék a Kaszinó elé, de a nép folyton ingerültebb lett. A gyalogrendőrt, aki valakit el akart fogni, megrohanták úgy, hogy betört fővel, vérbe fagyva szállították őket, körülbelül nyolcat a rendőrségi palotába. A tömeg a színházból jövőkkel, s az Országútról folyton nőtt, elannyira, hogy benyúlt egészen a Kerepesi útra a Nemzeti Színházon fölül, s az Országúton kétfelül is sűrű tömegben állott. Ily nagy tömeggel szemben a rendőrség a katonaság segítségét vette igénybe. Az egész Kussevich-ezred előjött a kaszárnyából, s mindenekelőtt a Hatvani utcát tisztították meg. A Hatvani-utca fölső végén körülbelül száz embert állítottak föl. A néptömeget oszlásra szólították föl, de hiába, mert az elöl állók nem mozdulhattak a hátullevők nyomásától, a hátrább állók pedig nem is hallották a fölszólítást. Ekkor a vezénylő Krautwald tábornok föltűzette a szuronyokat. Azután hatszor egymásután fúvatta a roham jelét, hogy ezáltal bírja a tömeget oszlásra, amit ez azonban nem érthetett meg. Ezután kiadták a parancsot a szuronyrohamra.
A katonák rohamlépésben mentek a tömegre, s számos embert megsebesítettek, többet olyan szerencsétlenül, hogy szinte élettelenül rogyott össze. A tömeg kétségbeesetten futott a Kerepesi útra, de ekkor szembe jött egy század katonaság, körbe fogva futókat, sok embert megsebesítettek szuronyokkal. – Lassanként széjjeloszlott a nagyobb tömeg, de a mellékutcákban ismét összegyülekezett. A katonaság erősítésére újabb segítség érkezett a kaszárnyából – hol különben készletben állott két század huszárság is –, s ezután ötven embernyi őrjáratok mentek széjjel, mindenütt szétoszlatva a csoportosulókat. A sebesülteket részben a Rókus-kórházba szállították, részint a rendőrség palotájába. Körülbelül 60-80 egyént tartóztattak le, közöttük számos gyereket és munkást.
*
A véres áldozatok egyike, egy intelligens úri ember, szemén keresztül fejébe hatoló szuronydöfés következtében a Zrínyi-kávéházban, hová ápolás végett vitték, meghalt.
(A névtelen vezércikk sajátos kompiláció. Az első rész valószínűleg MK-tól származó hangulatkeltő bevezetés, amelyben azonban egy-egy szólam pesti lapokból kölcsönzött. így például az első sor az Ellenőr c. napilap 1880. jan. 14-i 22. száma esti kiadásának vezércikkére utal: »Az éjjel vér folyt a főváros utcáin!« A 8-10. sor a Közvélemény c. napilap 1880. január 14-i vezércikkéből való – szószerint. A második – csillagok közé foglalt, tudósítás jellegű – rész ismét az Ellenőr 1880. január 14-i, reggeli kiadásából átvett szöveg. A befejező hír a halálesetről – más fogalmazásban – számos lapban megjelent.
Mivel MK elmulasztotta az átvételek szokásos jelzését – pl. »E – r.«, »K – ny.«– a SzH kifogásolta az eljárást 1880. január 16-i számának Újdonságok rovatában. MK a továbbiakban ügyelt forrásai megnevezésére, ld Zavargások a fővárosban c. cikke január 17-én. – Nacsády – nem ismerve a cikk kompiláció voltát – mint MK szavait idézi éppen az átvett 8-11. sorokat: 89. 1.)
