28. sz., február 5. SZEGED, FEBRUÁR 4-ÉN
28. sz., február 5.
SZEGED, FEBRUÁR 4-ÉN
SZEGED, FEBRUÁR 4-ÉN
Várandóságában vagyunk annak, hogy ma, holnap vagy holnapután, de mindenesetre legközelebb, síkra lép a kormány, mondhatjuk: Tisza Kálmán a sajtó rendszabályozásának sokat emlegetett kísérletével. Föltesszük, mert a jelen, efféle dolgokra éppen nem alkalmatos viszonyok között, föl kell tennünk, hogy egyelőre a legszerényebb csapást mérik a sajtónak még nagyon respektált szabadságára… Jogosult e föltevés annyival inkább, mert egy bizonyos határon túl a sajtószabadság korlátozásának egyszerű kísérlete is oly vihart idézne föl az ország közvéleményében, amilyent Tiszáéknak legkevésbé van okuk óhajtani. Kétségkívül erősebben fölrázná a nemzetet ily kísérlet, mint ahogy az kívánatos lenne a mai nehéz időkben, mikor, jól tudjuk, úgy is gyarló biztonsága van a kormány »erős várá«-nak.
Hát mindezekre a körülményekre való tekintettel, ismételjük, csak holmi fél csapásra számíthatnak a sajtó emberei. Valami jól eltakargatott és mindenképpen összevissza-magyarázandó és kommentálandó oldalvágásra, ha nem orvtámadásra.
A félhivatalosak nagy lére eresztett érthetetlenségeiből máris kibetűzhettük a homályos szándékot. Körülbelül ez a célzat, hogy a magánegyének becsülete elleni hírlapi sértések ügyében ne az esküdtszék, hanem a rendes bíróság legyen hivatva ítélni.
Ártatlan dolog ez így kimondva nagyon. Aki, ha mindjárt hírlapíró is, nyilvánosan gyanúsít, vagy rágalmaz valakit alaptalanul, azt ítélje el a fenyítő törvényszék, mint ahogy elítél más embert, aki nem újságíró. És ha azt az intézkedést így keresztül is lehetne vinni, nagyon szívesen belenyugodnék a sajtó is, mely csak mint ilyen kíván a maga részére előnyöket és szabadalmakat, nem pedig mint egyének összessége.
Hanem igen nagy bökkenő van a dologban. Az a paragrafus, törvény avagy rendelet, melyet a kormány meghozni készül, mindenki tudja, végtelenül nyúlós természetű lesz. És amint meghozzák, amint az országgyűlés elfogadja, nincs többé módja az ésszerű megállásnak. A mi »független« bírói testületünk, ha felsőbb helyen adják rá a tónust, készen lesz ráhúzni az új intézkedést minden olyan esetre, amelynél ez annak, akinek tetszeni fog.
Könnyű lesz ráhúzni. Mert lehetetlen elfogadható és minden kritériumnak megfelelő határt szabni arra nézve, hogy mikor képez valamely egyénről elmondott dolog magánügyet, mikor nem. Ezt lehetetlenség törvényszakaszokban kiszabni. Hiszen, ha úgy akarjuk, hát tisztára magándolog volt a Várady Gábor, a Zichy-Ferraris Viktor, a Festetich gróf és társai, a Nagy György ügye. Ők is emberek, csakúgy, mint az isten többi kétlábú teremtménye. Csak az a különbség, hogy állásuknál fogva még a legsajátabb ügyeik is csupán addig nem valók a nyilvánosság elé, amíg a hozzáférhetetlen becsületesség legszigorúbb korlátai közt mozognak. Ezen a korláton túl a legszerényebb hivatalnok és a legmagasabb méltóság minden dolga a nyilvánosság elé tartozik föltétlenül. Aki bizalmi állást foglal el az emberi társaságban, az legyen is méltó a bizalomra, melyből él. És habár még talán sok ideig rengeteg kellemetlenségei lesznek is a sajtónak a társadalmi rend és becsületesség ily fölfogása miatt, nem marad el ennek a haszna és megszokása sem. És nem marad el az, hogy az újságírás mesterségét is, még pedig mindenek fölött, bizalmi állásnak tekintik és megkívánják minden hírlapírótól, hogy maga is szigorúan alkalmazkodjék a becsületességhez mindenütt és mindenkor. Ha ide jutunk, amint hogy bizonnyal eljutunk idővel, akkor fölösleges lesz rendes bűnfenyítői útra terelni a sajtóvétségnek nevezett igazmondást.
Minden művelt ország sajtója keresztülment egy bizonyos zajos korszakon. A mienk most éli ezt. Hogy most éli, leginkább Tisza Kálmán az oka, ki az ő embereivel annyi tömérdek alkalmat ad az éles hírlapi hangra. Furcsa lenne, ha ugyanez az ember képes lenne csak egy csöppet is korlátozni a szabad szókimondást.
Óvakodjunk, hogy ez a furcsa eset be ne álljon. Tisza Kálmánékon bizonnyal nem múlik.
(MK volt az, aki a SzN-nál már az elmúlt évben is éber figyelemmel kísérte a sajtó szabadságának korlátozására irányuló törekvéseket és már csak az ilyen veszély lehetőségének fölmerülésekor is sorompóba állt a sajtó védelmére. –Magyar szájkosár Krk 56. köt. 89. 1., Jaj neked, sajtó! Krk 57. köt. 77. 1. stb. – E cikk a hasonló tárgyú korábbiaknak a gondolatmenetébe kapcsolódik, amint a sajtó hatalmával, a korrupciós ügyek – ld.: Krk 57. köt. jegyzeteinek bevezetése – leleplezésében játszott szerepével és Tisza Kálmán fondorlataira való hivatkozással érvel. Megfogalmazásának mikszáthi jellegzetességei: »Hát mindenesetre…«, »Hanem igen nagy bökkenő van a dologban«, »Ők is emberek, csakúgy, mint az isten többi kétlábú teremtménye…«.)
