97. sz., április 27. SZEGED, ÁPRIL 26-ÁN
97. sz., április 27.
SZEGED, ÁPRIL 26-ÁN
SZEGED, ÁPRIL 26-ÁN
A királyi biztosság köreiben nagy érzékenységet tanúsítanak a szegedi köztörvényhatóság azon fölszólalásai iránt, melyek bármily szelíd alakban is, oly érdekeket hangoztatnak, amelyek a királyi biztosság intézkedései által ki nem elégíttetnek.
Már többször volt alkalmunk azon némileg ferde helyzetre utalni, amely kifejlődött és melynek kifejlődnie kellett az abszolút hatalomnak és alkotmányos formának egymás melletti működése által.
1848-ban a derék hesseni forradalmárok – bizony jámbor forradalmárok voltak – utcai demonstrációkat rendeztek és éltették a »köztársaságot a volt főherceggel az élén« és követelték a cenzúrával összekötött sajtószabadságot.
A jó németeknek a szabadságról és alkotmányosságról táplált fogalmaik szerint azon dolgok pompásan megférhettek egymás mellett. De mi magyarok, kik az Aranybulla óta mindig alkotmányos formák uralma alatt éltünk, ily fogalomzavarba nem eshettünk. Egy kézbe összpontosított bár ideiglenes hatalom csak úgy gyakorolható, ha az alkotmányosan működő állam vagy községszervezeti tényezők szünetelnek. Nagy önmegtagadást igényel ellenben úgy az abszolút hatalom gyakorlására hivatott egyéntől, mint az alkotmányos tanácskozási testületektől az oly helyzet fönntartása, melyben a valóban rendkívüli viszonyokból kifolyó kényszerűség úgy kívánja, hogy különben egymást kizáró kormányzási formák együtt funkcionálhassanak.
Hasonló viszonyban állanak Szegeden királyi biztosság és városi hatóság. A királyi biztos Szeged nevében intézkedik, Szeged érdekeit védi és mozdítja elő, egyszóval e várost képviseli, de a törvényhatóság ugyanazon célok szolgálatában van. A különbség köztük az, hogy míg a törvény a királyi biztosra ruházza úgy a közigazgatási felsőbb hatalomnak egy részét, mint a hatósági intézkedési körnek egészét, addig a törvényhatóságot meghagyja alkotmányos jogainak névleges gyakorlatában, de határozatilag tényleges érvényesíthetőségüktől megfosztja.
Igen természetes, hogy azon tényezők közt néha véleményeltérések vannak. Mert bár a köztörvényhatóság teljes bizalommal viseltetik a királyi biztos iránt, hisz csak néhány nap múlt el azon fényes tüntetés óta, mellyel nemcsak bizalmát, hanem hálaérzetét is kifejezte, azért nem tartozik néma önmegadással belenyugodni oly intézkedésbe is, mely többségének meggyőződése szerint helytelen alapon nyugszik.
Nemcsak hogy nem tartozik ezzel, hanem tartozik ennek ellenkezőjével a választóknak, kiknek bizalma ültette, legalább a közgyűlés választott képviselőit, a képviselői székbe. A közgyűlés kell hogy hangoztassa a lakosság, az individuumok érdekeit is az egész, a város érdekei mellett és őrködjék afölött, hogy ne sértessenek meg.
A királyi biztosságnak tehát nem lehet érzékenykedni akkor, amidőn a közgyűlés kötelességét teljesíti. Pedig alig lehet kétségbe vonni azt, hogy a közgyűlés csakugyan kötelességének teljesítésénél egyebet nem tett, mikor Polcner Jenő indítványát magáévá tette.
A kisajátítások és telekrendezések mellőzhetetlen szükségességét elfogadva is hangoztatni kell azon elvet, hogy az egyesektől a közérdek szempontjából követelt áldozatok ne haladják fölül áldozatképességüket. S ha az kívántatik, hogy az ideiglenes épületeknek, rendezési célokból történő lerombolásoknak elrendelése köttessék össze némi kártalanítással azon esetekben, ha az ideiglenes épület nem újonnan alkotott utcavonalba eső telken, hanem telekrendezési okokból elcserélendő telken állt, úgy bizonnyal nem kívántatik méltatlanság.
Igaz, hogy a nehezen sújtott város nem képes a kártalanításban a rendezés által valósággal okozott kár nagyságáig menni: igaz, hogy a kisajátítás keresztülvitelére előirányzott 7-800 000 forint oly kevés, miként a legnagyobb szigort kell a bizottságoknak alkalmazniok, hogy a rendelkezésre álló összeg kifussa: de azért inkább képes a város összessége áldozatát fokozni, mint az egyes, kétszeresen károsult ideiglenes épület tulajdonosa, vagy legalább kell, hogy a város képes legyen rá, hahogy rendezése ne maradjon csak a papiroson.
A közgyűlésnek fölszólalása ezen irányban tehát megfelelt a lakosságnak és a város érdekeinek és azért korántsem fogja nehezíteni – mint némelyek állítják – a kisajátítási eljárás előmenetelét.
Nem tudhatjuk még, mit fog a királyi biztosság határozni a közgyűlés fölterjesztésére. De reméljük, hogy legalább részben tekintetbe veszi a jogosult kívánságokat.
(Az alkotmányosság és az abszolutisztikus irányítás kettősségének problémája a királyi biztosság fönnállása óta foglalkoztatta MK-t; hol tréfásan, hol komolyan vissza-visszatért rá: Szegedország, A szegedi kiskirályság Krk 56. köt. 77., 134. l. stb. A lakosság, az »individuumok« érdekeinek nagyobb méltánylását is ő követelte a SzN-ban: Szeged, – de nem a szegediek c. vezércikk kötetünkben. – A vezércikk nyelvezete azonban meglehetősen képszegény, hivataloskodó, ami ritka MK-nál!)
