76. sz., április 2. SZEGED, 1880. ÁPRIL 1.
76. sz., április 2.
SZEGED, 1880. ÁPRIL 1.
SZEGED, 1880. ÁPRIL 1.
Öt éve uralkodik Tisza Kálmán Magyarországon korlátlanul, úgy, amint neki tetszik, nem hallgatva intő szóra, nem hajtva jó tanácsra. Ez alatt az öt esztendő alatt keresztülvitt mindent, ami a bécsi minisztereknek tetszett s nem vitt keresztül semmi olyat, ami a magyar nemzetnek tetszett volna. S most, hogy az ötödik esztendő járja, most, mikor már nyakig vagyunk a rosszban, most jönnek rá a nemzet képviselői, hogy nem folynak rendén a dolgok, most veszik észre, hogy tenni kéne valamit annak a hatalomnak a megtörésére, mely semmi jót nem alkotott öt hosszú esztendő folyamán.
Hát ehhez öt év kellett-e csakugyan? dehogy kell vala ennyi idő, ha nem állott volna szolgálatára Tisza Kálmánnak egy gondolatlan többség, szavazni kész, mindent megadni elég könnyelmű. No, hogy mégis volt ilyen többség, hogy megszavazták a bosnyák okkupáció költségeit, a kiegyezési törvényt és sok kisebb-nagyobb terhet, már nincs más hátra, mint belenyugodni a következményekbe. Ezek a következmények pedig szerfölött szomorúak; végső erőfeszítésbe került, hogy elég tétessék mindama nagy terheknek, melyekkel megszaporították Tisza Kálmánék a korábbi bajainkat. A nemzet mit csináljon egyebet, meg is feszíti minden erejét, de legalább bizalmat érdemlő kormányt akar látni ügyei élén, mely, ha mást nem, becsületes rendet tart idehaza mindenütt, mindenben, mely nem feledkezik meg életérdekeinkről mely fizetőképessé igyekszik tenni az adókkal túlterhelt polgárokat.
Ez az oka, amiért mostanában megint új pártalakulások kérdését pöngetik Budapesten. Hogy a minisztérium rekonstruálandó, abban már is egyetért mindenki. Hogy a közjogi alapon álló ellenzékek tömör párttá egyesülve, és az úgynevezett szabadelvű párt férfiaiból kiegészítve, új, kormányképes, »a független mérséklet, a loyalis hazafiság és a politikai morál« talaján álló öntudatos többséget képezzenek, ezt kívánatosnak és elfogadhatónak tartjuk általában. S mégis minő messze állunk ennek a könnyen kimondott kívánságnak a megvalósításától.
Az egyesült ellenzék azt mondja és csupán azt mondhatja, ha következetes akar maradni Tisza Kálmán iránt kifejezett bizalmatlanságához, hogy az a párt csak olyan kombinációba mehet bele, melyből ki van zárva, hogy az abból támadt kormány ugyanazon visszaéléseket követhesse el a nemzettel és a parlamenttel, melyeket elkövetett Tisza Kálmán. Ezt a garanciát pedig csak olyan kombináció adhatja meg, melyből Tisza Kálmán hiányzik. Szembe ezzel az állásponttal nem szól voltaképpen egy párt sem őszintén; a szabadelvű párt vagy helyesebben szólva; a képviselőházi többség legkevésbé. Mert amint beismertetik, hogy a nagy szabadelvű párt rekonstrukciója okvetlenül s elodázhatatlanul szükséges, a további pontra nézve aligha térnek el a vélemények. Abban mindenki egyetért, hogy Tisza Kálmán vezérségének lejárt az ideje. E vezérség alatt ugyan nincs párt és kormány széles e hazában, mely a nemzet bizalmára alapíthatná uralkodását.
Persze ott, ahol a közvéleményt szokták csinálni, mai napság még más nótát fújnak. S mindenesetre sajátságos, hogy éppen egy kiváló ellenzéki képviselőnek a »Pester Lloyd«-ban írt cikke is fontos közreműködési szerepkört vél kijelölhetni az újabb pártalakulás és kormányalkotás körül, sőt jövőre nézve is Tisza Kálmán mostani miniszterelnöknek, aki szerinte igen fontos politikai tényező.
Nem arról van pedig most szó szerintünk, hogy milyen fontos politikai tényező Tisza Kálmán ma és milyen volna, ha új szerepkört jelölünk ki neki, vagy igazabban: jelölne ki magának ő. Sőt ellenkezőleg, a vajúdó pártalakulásnak csakis az adhat első sorban életrevalóságot, ha Tisza Kálmánt végképp kihagyják a kombinációból. És legyen bár kevésbé tökéletes eredménye a tervezgetett s tán így nehezen, vagy csak idő múlva sikerülő átalakulásoknak, már az magában véve is fölöttébb nagy előnye lenne bármily törekvésnek, ha az első föltétel Tisza Kálmán elejtését jelentené.
(Tisza Kálmán »uralkodás«-ának jellemzése, a »nemzet óhajá«-nak hangoztatása, az egyesült ellenzék szerepének kiemelése –, olyan fordulatok, mint »nyakig vagyunk«, »más nótát fújnak« stb., sejtetik MK szerzőségét, de az sincs kizárva, hogy a cikk szerzője a SzN főszerkesztője, Enyedi Lukács.)
