10. sz., január 14. ERDÉLYI MARIETTA
10. sz., január 14.
ERDÉLYI MARIETTA
ERDÉLYI MARIETTA
Erdélyi Marietta a színpad fényűzése. Egy igazi szépség a festett világban – míg az igazi világban annyi festett szépség van.
Nekem régóta kedvencem.
S azt hiszem, ez az egyedüli hátránya, hogy régóta.
*
Kétségkívül áll, hogy sem nem olyan ügyes, mint Blaháné, sem olyan hangja nincs, sem annyi kedvessége, de szebb és elegánsabb alak.
S ez mindent pótol.
Erdélyi Mariettát csak dicsérni lehet. Én megpróbálom szidni.
*
Erdélyi Mariettának már a lényében van valami hódító. Úgyhogy vele szemben mindnyájan mamelukok vagyunk.
Játékát is úgy vesszük, mint a mamelukok egy törvényjavaslatot.
Elfogadjuk őérte. Elfogadjuk en bloc.
S ha már elfogadjuk általánosságban – lelkesülünk a rossz részletek iránt is.
S éppen azért sohasem lehet kitudni, ha vajon rosszul játszik-e vagy pedig fölségesen.
Ajkát ferdén rángatja, hanem hát ezek mind kedves grimaszok, kiejtésének valami olyan negédes sajátszerű jellege van, de ha az neki mégis jól áll – úgy, hogy ha egy másik Erdélyi Marietta támadna e hibák közül [nélkül?] bizony nem lenne olyan tökéletes.
Egyet azonban meg kell vallani, hogy van egy közös hibája Blahánéval (s ez minden szép művésznőnek hátránya), hogy mindig maga magát játssza.
De míg Blaháné az operettekben is csak a népszínművek csalogánya, addig Marietta egészen az operetteké. A »sikk« vele született, – az elegáns rutint pedig megszerezte.
E rutin vele ment a színpadra is, mert – ez a kísérő árnyéka.
*
Ami a kisasszony tegnapi első vendégjátékát illeti az »Angot«-ban, a lehető legteljesebb diadalt lehet konstatálni.
Közönség szorongásig volt, s valódi tapsviharokat éltünk át.
Mikor L’Ange kisasszony fölkelt a balzacról, a 2-ik fölvonásban, egyszerre mindenki el volt bájolva.
»Valóságos nimfa« – mondá a közönség közül az egyik.
»Barras szeretnék lenni« – szólott a másik.
És nem volt igaza egyiknek se.
Legtöbb igaza volt odakünn a színházi pénztárnoknőnek, hogy »igazi tőke«.
*
Tegnap megmondtam a kisasszonynak, minek választotta ezt a jelentéktelen szerepet. Megnyugtatott, hogy majd csinál ő abból jó szerepet.
És csinált.
Érezte, hogy neki minden lehet.
Olyan szépen tudott civakodni, olyan kecsesen vágta kalapját Rónaszékynéhez, hogy az embernek szinte kedve lenne összeveszni Erdélyi Mariettával.
Ezért hát ki is írom, hogy a tegnapi fényes siker után kár volt ma a Ninissbe[n] föllépnie.
Mert ez a darab, mely őnélküle Szegeden visszatetszett, hátha ővele sem fog tetszeni?
Hiába, mi férfiak nagyon erényesek vagyunk! S a nők megteszik kedvünkért, hogy szintén azoknak mutatkoznak.
*
Pedig Erdélyi Marietta tudhatná ezt.
Tegnap megnézte a várost, ahol most van először életében, s így szólt.
– Mégis nagyobb város, mint ahogy hittem.
Előadás után ellenben így nyilatkozott.
– Mégis kisebb város, mint ahogy hittem.
– Honnan ez a nézetváltozás?
– Mert egy csomó kopasz embert láttam az alsó páholyokban.
– Ah, tehát látta őket?
– Láttam az ügyetleneket, kik még eddig nem jöttek rá, hogy ha a felső páholyokban ülnek, nem láttam volna a kopaszságukat.
Tudnia kellett volna Erdélyi Mariettának, hogy akik a kopaszságot nem szégyenlik – az olyan emberek szégyenlik a Ninisst végig nézni.
*
No, de vagyunk itt még néhányan hajjal, s hogy Erdélyi Marietta, ha ugyan igaz, (mert nekem egy szavamat sem lehet elhinni) ilyen apróságról vont szellemes következtetést kisvárosiasságunkra, akkor ő csalódott.
S ez legyen az egyetlen csalódása vendégszereplése tartama alatt.
