9. sz., január 13. EGY VIRÁGNAK A – TÖVISEI
9. sz., január 13.
EGY VIRÁGNAK A – TÖVISEI
EGY VIRÁGNAK A – TÖVISEI
A három legszebb szegedi kisasszony közül körülbelül a legszebb szórul szóra a következő kritikával lepett meg a »Citromok«-ról.
»Ej ej, uram! – Ön nagyon el volt foglalva a »Citromok« alatt egy alsó-páhollyal a túlsó oldalon. Ön nem figyelt, s ismét kénytelen lenne helytelenségeket követni el a kritikában. íme, uram, én kisegítem önt.
A darab igen mulattató volt, Bodroginé túlzott, valamint Makó is, ki őrnagy helyett igazi anyámasszonyt adott. Ellenben Somogyi jó játékával élvezetet szerzett a közönségnek. Somogyi pompás színész és szép ember. (Ej-ej, kisasszony!) Föl nem foghatom, hogy őt a “Szegedi Napló” mintegy mellőzi, mert tüzetesen sohasem foglalkozik vele. De térjünk ismét át az előadásra. Tóth Ilka igen szeretetre-méltóan fojtogatta a “4-ik” számú “citromot”, játéka teljesen átgondoltnak látszott nekem, dacára, hogy Tóth Ilkáról azt kezdik rebesgetni egy idő óta, hogy öntudatlanul sikerül neki egy-egy szerepből egy-egy részlet, már t. i. amikor sikerül.
Hanem mit mondjak Megyeriről? Ah uram, mire jutott ez a Megyeri név? Megyeri nem is annyira citrom, mint citromhéj: eldobni való.
Fogadja sat…
Kelt Szegeden, jan. 10. 1880.
U. i. El ne árulja kérem a nevemet, hanem tegyen helyibe egy csillagot soraim alá.«
Bár nem értek vele egyet, kiadtam szórul szóra e csipkedő kritikát annak tanúságaul, hogy egy virágnak is vannak tövisei, s hogy ha szelíd galamb is valaki, mihelyt kritikába fog, nyomban vérszomjas lesz.
*
A SZÉPASSZONY KOCSISA
A darab, melynek meséjét a múlt számban közöltük, ma nagyszámú közönség előtt került színre. Szerzőtül nem lehet megtagadni a tehetséget, bár darabja nem életképes, meseszövése ügyetlen, dialógjai pedig naivok, mégis ki-kicsillan mindenütt, hogy van érzéke a népies iránt, sőt a humor iránt is, a színpadi hatás titkait pedig annyira ösmeri, miszerint nem látszik előttünk valószínűtlennek, hogy valamikor sikerült darabokat fog írhatni. A darabban van nehány sikerült alak is.
A szereplők közül Rónaszéky azzal hatott, hogy a lajbijának nem volt hátul bélése, Makó meg azzal, hogy Rónaszékyt maszkírozta, hogy C-nek görbülve tipegett-tapogott a színpadon, s folyton mókázott, hogy: »kutya kutyánszki, lába lábánszki.«
Hogy csepűt is ettek volna – azt nem láttam.
*
Erdélyi Marietta tényleges és a Halmi, Prielle Kornélia, Blaháné kilátásba helyezett vendégszereplése némileg kibékít Aradi úr gyenge társulatával, de akkor ne tegye azt, hogy bérletszünetben lépteti föl vendégeit, mint ahogy azt már Erdélyi Mariettával is teszi, mert akkor nem csoda, ha a bérlők lassankint el fognak maradozni, s amit haszonnak számított be Aradi úr, éppen az válik megölő betűjévé.
