2. sz., január 3. [RÓNASZÉKYNÉ – MAKÓ]
2. sz., január 3.
[RÓNASZÉKYNÉ – MAKÓ]
[RÓNASZÉKYNÉ – MAKÓ]
Ami Rónaszékynénk igazi virág…
Amikor a kritika ütötte, mint a fonnyasztó dércsípés behatása alatt a virág, mindig összébb-összébb zsugorodott. Majdnem egészen élvezhetlen lett.
Minthogy nehány szerepében mindinkább méltányolni kezdé a »Szegedi Napló« és a közönség is, mintha ez lenne az üdítő harmatja, színében élénkül, s szemlátomást üdébb, virulóbb, szebb és élvezetesb. Mint »Hercegasszony« legalább olyan jó volt, hogy még az ellenségei is meg voltak vele elégedve. A barátjai pedig majdnem megvoltak.
Hanem azért mégis olyan virág ő, hogy csak akkor tesz hatást, ha a virágcserép, amelybe ültetik, harmóniában van vele.
A Madame l’Archiduc szerepe neki való volt.
*
Az est dicsősége azonban a Makóé. Bravúrral játszotta egy kiélt uralkodó herceg tipikus formáját, oly találóan, annyi zsenialitással állította elénk, hogy egy festő is megirigyelte volna.
Nem habozunk megírni, hogy Makó kiváló tehetség, kit a Nemzeti- vagy a Népszínházban is díszes hely illet meg.
Általában sajnálni lehet, hogy a Népszínház, mely elvégre is az ország pénzén épült, egy olyan lelkiismeretlen bérlő kezében van, ki komédiázó rokonaival rakja meg azt, ahelyett, hogy a vidék kitűnőbb színészeit gyűjtené össze oly kompakt személyzetté, mellyel imponálni lehetne a külföld előtt is.
Ahelyett ezek a jó erők elpusztulnak Vásárhelyen, Makón, Piripócson s egyebütt, s mire a jó hír lassú szárnya Rákosi uramig viszi az ő tehetséges voltukat, addiglan már vagy megromlottak a vidéken, vagy elérték már azt a kort, amikor a színész már csak hanyatlani tud.
A darabról nem szólunk semmit, csupán azt említjük meg, hogy az »A-b-c« tetszett legjobban. Rónaszékyné sok tapsot kapott, s ismételnie is kellett.
A segédszereplők közül Tóthfalusi volt jó – míg ellenben Munkácsi nagyon diszgusztálta a közönséget. – Valódi Nagy Pista ő, a Nagy Pista hangja nélkül.
*
A pénteki előadás Dobsa »V-ik László«-ja, s újév ünnepe óriási közönséget hozott a színházba.
Aradi bölcsen tenné, ha vasárnap, mikor úgyis a nép a közönsége, többször adatna történelmi drámákat, amit sokkal szívesebben nézik[!], mint a mindenféle gyarló népszínműveket, s azonfölül még kulturális célt is mozdít elő, ha történelmünk egyes kiemelkedő pontjait ösmerteti meg a néppel.
Beczkóiné, Somogyiné, Somogyi és Bodrogi tetszettek leginkább.
