22. sz., január 28. [»A FALU ROSSZA«]
22. sz., január 28.
[»A FALU ROSSZA«]
[»A FALU ROSSZA«]
Erdélyi Marietta jutalomjátékául a »Falu rossza« ment. A szó szoros értelmében elfogyott minden jegy: boldog ember volt még az is, aki a karzatra juthatott.
S még boldogabb, aki nem juthatott be sehova, hanem csak innen, az újságból fogja olvasni holnap reggel, hogy bizony rossz előadás volt.
Ha szegény barátom, Tóth Ede, föltámadott volna, bizony megint visszafekszik vala ifjonti sírjába – ha ugyan megösmeri a darabját.
A »Finum Rózsi« csak megvolt, kedves, hamis, amilyen lenni szokott, dalai gyújtottak s kilenc ízben ragadták viharos tapsokra a közönséget.
De hova lett a falusi politikus, a furfangos Gonosz Pista?
Makó lett volna az? Oh, dehogy! Makó egy kopott zsidó handlé volt. ízléstelen maszk, úgyszólván undorító, amihez hozzájárult a túlzás.
Rosszul fogta föl a szerepét, rosszul is vitte ki; kevesebbet a legkezdetlegesebb színész sem csinálhatott volna e szerepből, s bizonyára kevésbé rontotta volna a harmóniát, ha a Makó baktere helyett valahányszor ennek valamit mondania kell, előállott volna fekete szalon öltönyben a rendező, s fölolvasta volna közben az illető mondókát.
Dehát nem csoda, ha hülye falunak hülye a baktere is. Csendbiztos, bíró, menyecske, lány, mind faragatlan, ügyet[len] volt. Maga Göndör Sándor pedig nem tudott énekelni.
Az igazság kedvéért azonban meg kell említeni, hogy Peterdi, bár e szerepnek nem felelhetett meg, éneklés nélkül sikeresen játszott s bebizonyította, hogy szép alakja nem mindennapi tehetséggel párosul.
Erdélyi Gizella [!] Boriska szerepében kifogástalan volt.
A jutalmazott művésznőt kilépése alkalmával csokrokkal és koszorúval tüntették ki.
