29. sz., február 6. A RÓNASZÉKYNÉ SZÉGYENFOLTJA
29. sz., február 6.
A RÓNASZÉKYNÉ SZÉGYENFOLTJA
A RÓNASZÉKYNÉ SZÉGYENFOLTJA
Ne ijedjenek meg önök, ez a »szégyenfolt« egy darab címe, melyet Rónaszékyné jutalomjátékául választott.
Én igazán nem tudom, miért választotta éppen a »Szégyenfolt«-ot, mikor egyebet is választhatott volna.
Igaz, hogy a »Szégyenfolt«-ban akadtak figyelemre méltó helyek, s azokat a népszínmű pályázaton ki is emelték a bírálók, de azért a »Szégyenfolt« nem méltó az előadásra. Kísérletekkel nem szabad a publikumot kínozni.
A »Szégyenfolt« írója, Deréki úr, tehetséges kezdő ember. A »Szegedi Napló«-ba is írt egy pár jóízű közleményt. Nekünk jól esnék, ha darabjának kis reklámot csinálhatnánk. De az igazság nem engedi, hogy annyiszor kimondott nézetünket most elhallgassuk: a szegedi közönséget nem szabad irodalmi színvonalon alul álló dolgokkal traktálni. Elég volt már abból a »Senki leánya«, »Szép asszony kocsisa« a »Pletykapad« stb.
*
Rónaszékyné asszony sok előnyei nagyon feledtetik az ő sok hátrányait.
Kétségkívül ő a legnagyobb kedvence a szegedieknek, s meg is érdemli, hogy az legyen.
Maga is őszinte rajongással csügg a színészeten. Pedig neki kétszerte olyan nehéz ez a pálya, mint amilyen nehéz a többinek.
Illő, hogy a közönség észrevegye ezt: és kétszeresen úgy szeresse, mint a többit.
*
Hanem azért ezzel a választással hibát követett el.
S mivel jutalomjátéka csak a jövő héten (körülbelül hétfőn vagy kedden) lesz, még addig helyre is hozhatja, s elővehet valamely más jó darabot, minő a »Kincskeresők« Kazár Emiltől, vagy a »Székelyföldön« Berczik Árpádtól. Többé-kevésbé ismeretlen, vagy legalább régen látott művek, melyeket ha megnéz a közönség, nem hoz áldozatot a jutalmazott kedvéért.
Mert, hogy a legrosszabb darabra is elmegyünk a Rónaszékyné kedvéért, az bizonyos.
S éppen azért kell ő neki jobb darabot választani anélkül, hogy hangzatos címekre legyen tekintettel, mert ő maga is elég érdekes arra nézve, hogy megtöltse a színházat.
*
A BECZKÓINÉ BOTRÁNYA
Ha már a Rónaszékyné szégyenfoltját megírtam, nem hallgathatom el a Beczkóiné »Legújabb botrány«-át sem.
A »Legújabb botrány«, melyről annyi sokat beszéltek egy időben, jó színben tünteti föl a Beczkóiné ízlését.
Mindezeket pedig azért írom meg ilyen körülményesen, nehogy amikor a »Legújabb botrány« színre kerül, Nagy Gyurira vagy Pauszra gondoljon a közönség.
A legújabb botrányt Feuillet Oktáv írta: óriás tetszést aratott a maga idejében Párisban, s később a magyar fővárosban is. Itt Szegeden még nem láttuk.
Beczkóiné jól tette, hogy ilyen jeles darabot kotorászott ki a színházi könyvtárból.
Aradi úr révén bizony sohse láttuk volna meg.
Talán azért, mert nem szereti a »botrányokat« eszébe juttatni a közönségnek.
A derék, szorgalmas színésznő jutalomjátéka csütörtökön lesz.
*
