44. sz., február 24. A »SZÍNÜGY-EGYLET« MEMORANDUMA
44. sz., február 24.
A »SZÍNÜGY-EGYLET« MEMORANDUMA
A »SZÍNÜGY-EGYLET« MEMORANDUMA
A szegedi Színügy-Egylet, az általános nyüzsgés közt, mely a rekonstrukcióra irányul, s mely egyeseket, társulatokat, mindenkit más-más irányban foglalkoztatja, szintén elérkezettnek látja az időt, hogy mozgalmat indítson meg állandó színházépület létesítésére.
A memorandumféle (mert memorandumnak nem mondható úgy szerkezeti, mint adathiányainál fogva) egy vezércikk alakjában beszél a dologról, mely »pium desiderium«-ja volt a színészet barátainak már régtől fogva.
Kimondja óhajtását egy színház építése iránt, fölületesen elcitálja az ismeretes frázisokat Szegedre vonatkozólag, s fölsóhajt, hogy az ország legnagyobb magyar városának, íme, még nincs állandó színháza, mikor kisebb és kevésbé jelentékeny városokban is, mint Debrecen, Nagyvárad, Szabadkán stb. már évek óta van.
Ehelyett azonban sokkal ékesen szólóbb lett volna kimutatni statisztice a színházi naplókönyvből, hogy Szegeden, most az árvíz után is, mennyi ezer karzat-jegy, s mennyi zártszék-jegy fogy el havonkint, hogy ebből győződhessenek meg az illetékes körök, miszerint Szegeden az állandó színház nem az alföldi »legmagyarabb és legnagyobb város« hiúsági kérdése, hanem valóságos életszükséglet.
A memorandum nem bizonyítja be, hogy Szegednek állandó színház kellene, legalább nem győz meg erről senkit, mert nem is törekedett arra, pedig vajmi könnyen elérhette volna, s vajmi sokat elérhetett volna vele: mert hogy valamely ügyet melegen karoljanak föl komoly körök, szükséges, hogy előbb meggyőződjenek szükségességéről.
Mert a király »legyen« szava, melyre itt négyszer-ötször történik hivatkozás, nem annyira gumilasztikus, hogy ki lehetne nyújtani köpenyegnek, s ráborítani mindenre. Az önámítás ha egy darabig megnyugtatja és édelegteti is a gyengébbeket, előbb-utóbb szétfoszlik, mint a köd, s a sivár való ijesztő váza mered az ábrándozókra.
Nem, a király szava, melyet igen helytelen dolog volt az elkoptatott szegedi frázisok tömkelegébe belevonni, úgy, hogy most már ott sem lehet nyomatéka, ahol azt sikeresen lehetett volna fölhasználni, a király szava semmi esetre sem vonatkozik annyifelé, amennyifelé elforgácsoltatik.
A szegedi állandó színház fölépítésére vonatkozó törekvés abban leli jogosultságát, mert színházi közönség van, és pedig bőven, s annak színház kell, egyrészt ahova beférjen, másrészt mely az igényeknek jobban megfeleljen. S végül azért, hogy a társulatok ne legyenek annyi szekatúrának és oly nagy és oly bénító terheknek kitéve, mint a jelenlegi ócska, kényelmetlen bérházban.
Az eszközöket sem jelöli ki precíze ez úgynevezett memorandum, melyekkel a célt elérhetőnek véli.
A forrásokra, melyektől mindent vár, a következőkben mutat rá:
Az elpusztult Szeged rekonstrukcióját eszközlő Királyi Biztos úr Őkegyelmessége kiterjesztette magas figyelmét az állandó színházra is. A tervrajz és költségvetés készen várja a megvalósulhatást: ámde a legszigorúbb számítás mellett is 200 ezer forintnyi összeg, melyet a létesítés igényel, s amily kevéssé várható csupán a minden oldalról igénybe vett város pénztárából, épp oly kevéssé remélhető kizárólag állami segélyezés folytán. A »Színügy-Egyesület« választmánya tehát csak jól felfogott kötelességét teljesíti, midőn tiszteletteljes kérelmével azon forrásokhoz járul, melyeknek segélyével célját megvalósíthatja.
És e források elsősorban: az 1879. évben Szeged javára engedélyezett állami sorsjáték tiszta jövedelme: a könyöradományokból a Királyi Biztos úr Őnagyméltósága által utólagos rendelkezésre visszatartott hat százalék: a Pálfy Ferenc kir. tanácsos úrhoz, mint Szeged város polgármesteréhez befolyt, s kizárólag rendelkezése szerint közművelődési és jótékony célokra kiosztandó összeg: a Falk Miksa országgyűlési képviselő úrhoz mint a »Pester Lloyd« szerkesztőjéhez az odaítélés jogával, illetve a jótékony és közművelődési cél meghatározásával adományozott összeg: »Első Magyar Áltanos Biztosító Társaság« által közművelődési célokra adományozott 20 000 forint…
Vegyük az e forrásokból nyerhető és biztos hitünk szerint nyerendő összegekhez Szeged városának őt megillető hozzájárulását, a magas állami kormány gyámolítását: reméljük, hogy nemes célunk elérhetésében testületek, mint egyesek hazafias adománya is segélendnek bennünket: reméljük, hogy úgy a magas kormány, mint Őnagyméltósága a Királyi Biztos úr, Szeged szab. kir. város hatósága éppen úgy, mint társulatok és egyesek bizalmukkal támogatják önzetlenül hazafias törekvésünket: lehetetlen, hogy siker ne koronázza a szegedi »Színügy-Egyesület« választmányának ím ezennel köz- és nyílt kérdéssé tett vállalkozását, melyet midőn a hazafiúi lelkesültség meleg pártolásába ajánl, a megvalósítás eszközlésére oly végrehajtó bizottságot szervez, mely a »Színügy-Egylet« választmányának alulírott tagjain kívül a köztörvényhatósági bizottságnak rendszeresen kiküldendő tagjaiból s a helybeli közművelődési társulatok megbízottaiból álland, s mely végrehajtó bizottság a magas kormánynak, s városi hatóságnak és a nyilvánosságnak ellenőrködése mellett teljesítendi föladatát.
A memorandum itt is bizonyos felületességgel jár el, nem ösmerteti a műszaki osztály által készített költségvetést, hanem csakhogy »jöttünk-mentünk« féle alakban odadobja, hogy bizony arra a színházra 200 ezer frt. kellene.
Nem vett magának annyi fáradságot sem, nemhogy új adatokat tömörítene össze argumentumoknak, hanem hogy a meglevőkbe belepillantson, s az ily könnyed eljárás bizony kevés bizalmat ébreszt bennünk arra nézve, hogy ez a cél tény legyen valamikor.
Mindamellett szívünkből üdvözöljük a »Színügy-Egylet« e bár ki nem elégítő, de mégis a kezdet kezdetéül örvendetes mozgalmát.
A Színügy Egylet úgy látszik, nem tudja, hogy kis dolgokat is csak nagy fáradtsággal lehet előteremteni a közügyködés terén, nagy dologhoz pedig nagy szorgalom, sok fáradság, nagy erőfeszítések kellenek.
Igyekezzék tehát erejét megnövelni a végrehajtó bizottság összeállításában, s ne vegye a dolgot könnyedén – mert bizony olyan nehéz az, mint akár egy hadjárat, melyet a közöny és részvétlenség ellen kell diadalmasan bevégeznie.
