168. sz., július 22. SZABADSÁG ÜNNEPE
168. sz., július 22.
SZABADSÁG ÜNNEPE
SZABADSÁG ÜNNEPE
Ezt ünnepli Belgium, emlékére az ötven év előtti időnek, mikor fölszabadultak a németalföldi iga alól, mikor önálló, független állam lett egy bölcs uralkodó alatt.
Belgium méltán ül örömünnepet. Az a kis ország, melyet a szabadság- és boldogságról emlegetnek mindig, az a kis ország, mely egészben mintaállamnak nevezhető, az jogosan tűzi ki a mostani alkalommal fővárosában az ünnepi zászlót.
Azért is, mert a belgiumi önállóság ötven esztendejének áldásos nyomai vannak mindenfelé. Ami természetes is. Ott a közigazgatás pontos, az igazságszolgáltatás tiszteletben áll, mert becsülik: a kereskedelmi politika egészséges irányban vezettetik és oda törekszik, hogy a lakosság minden rétegének szolgáljon, hogy az igyekezetet pártfogolja és mindenütt sikert érjen el. Mikor Belgium Hollandiától elszakadott, akkoriban még nagy párt volt az országban, mely ellentétes álláspontot foglalt a dolgok új rendjével, azzal az érveléssel, hogy Belgium kereskedelme okvetlenül hanyatlásnak indul, ha Hollandia kiterjedt telepítvényeibe ki nem viheti áruit. Belgium ezt a pártot is lefegyverezte, midőn teljesen önmagára és saját képességére utalva olyan haladást tett az ipar terén és olyan magas fokra emelte kereskedelmét, hogy az európai nagyhatalmasságok szinte irigy szemmel nézik érte.
Irigyelhetik is ezért, egyebekért. Belgium állama nem úgy áll szemben polgáraival, mint az örökkön-örökké követelő fél. Nem csupán katonák szedésében, adók kivetésében és erőszakos behajtásában áll a tevékenysége. Az állam ott az a jótevő hatalom, mely alkot, nem pedig ront és pusztít.
Innen van, hogy a Brüsszelben kitűzött ünnepi zászlók valósággal ünnepet jelentenek, hogy a világra szóló öröm csakugyan őszinte és jogosult. Jogosultabb a francia köztársaság minapi ünnepénél is, mert míg Párisban ellentétes elemek is bőven kerülnek, addig Brüsszelben nincs egyetlen egy ember sem, aki igaz lelkesedéssel ne ülné az 50 éves fordulót. Belgiumnak nincs pártja, mely a szabadságért egyformán ne rajongna, mely abban minden körülmények között egyet nem értene.
A kis Belgium örömünnepét, ha nem is irigy, de sóvár szemekkel néző európai nagyhatalmasságokkal tán mi magyarok nézhetjük azt legfájdalmasabb érzésekkel. Mi, akik Belgium boldog útjaival éppen ellenkező csapásokon haladunk kormányaink kegyelméből. Főleg ami a közgazdasági függetlenséget és vagyoni boldogulást illeti. Hát persze ezeken az ellenkező utakon ellenkező eredményekre is jutunk, az isten tudja: hová.
És ha fölvetjük a kérdést, mikor üljük mi a szabadság ünnepét? Sivár, rideg kilátás rá a felelet.
Vajon mikor ezer éve leszünk itt e haza földjén, vajon akkorra a szabadság napja helyett nem-e még nagyobb függés, még veszedelmesebb anyagi pusztulás sötét felhői tornyosulnak-e fölénk? Vajon lesz-e Árpádtól számítva ezeréves ünnep: és ha lesz, milyen lesz? Tisza Kálmán se megmondhatója ennek.
Boldog Belgium! Annak nincs Tiszája.
