HORVÁTH GYULA
HORVÁTH GYULA
Horváth Gyula nem tud ugyan annyi adomát, mint Komjáthy, sem annyi Ponson-regényt nem olvasott, mint Rónay Béla, hanem van benne annyi »sikk«, szellem mégis, hogy magát Végh Aurél előtt abba a gyanúba keverte, miszerint nem egészen okos ember.
Ami annyit tesz, hogy nem föltétlen mameluk.
*
Pedig Horváth Gyula az. Annak is született (Erdélybe való), s az is volt mindig.
Mert ő nem úgy tett, mint a többi horvátok.
Azok »fehér lapot« kaptak. Ő ellenben fehér lapot adott át a meggyőződésében Tisza Kálmánnak. Hadd írjon bele, amit akar.
Tisza Kálmán átforgatta Horváth Gyulát a rekonstrukció idejére Tisza Lajosra és most azon a meggyőződésen van, amin Tisza Lajos.
S ez a legjobb mód arra nézve, hogy senkise tudhassa, mi a meggyőződése.
*
A biztosi tanácsban ő a legtevékenyebbek egyike, azaz olyan ügyesen tudja gruppírozni a semmittevést, hogy az szakadatlan munkálkodásnak látszik.
Ha Bakay Nándor Szeged »Dózsa Györgye«, akkor Horváth Gyula a biztosi tanács »Nopcsája«.
Elegáns, szertartásos és sima, mint az angolna.
A legkényesebb diplomáciai közvetítéseket ő eszközli a biztosság és város közt.
S a jó modor mindig megteszi hatását elannyira, hogy amire Horváth Gyula nem számított, egyszer csak arra ébredt, hogy ő népszerű ember Szegeden.
Meg is ijedt rettenetesen, – s a neki fölajánlt sövényházi kormánybiztosságot átengedte Nováknak.
S csodák csodája, ezzel Horváth Gyula még népszerűbb lett Szegeden.
S így lészen neki soha el nem évülő érdeme az, hogy nem ő építette a sövényházi töltést.
*
Eleinte, híre szárnyalván, hogy Komjáthy Bélának van a legnagyobb tajtékpipa gyűjteménye, ő bírt a legtöbb auktoritással Szegeden.
Horváth Gyula nem tűrhette meg ellenzéki kézben e hatalmat, fogta magát, elment a kaszinói bankettre s elmondott egy meglehetős gyenge toasztot nagyon erős hangon.
S azontúl Horváth Gyula lett a biztosi tanácsban a legokosabb ember.
*
Általában kis eszközökkel ér el nagy dolgokat.
Mikor a király jubileumára elhozatta Budapestről a díszruháját, híre kerekedett, hogy ő lesz az új szegedi főispán: s már-már belenyugodott a közvélemény.
A ruha ugyan visszaküldetett a parádé után, de Horváth ügyesen föl bírja használni e kis incidenst, mert valahányszor pressziót akar gyakorolni valamiben a jó öreg Dáni Ferencre, mindig megfenyegeti előbb:
– Vigyázz magadra, Ferkó, mert megint le találom hozatni a mentémet.
*
Tisza Kálmán állítólag azzal bocsátotta el öccsét várost építeni, hogy itt, Pálfy Ferencet kivéve, senkivel se érintkezzék melegebben.
Horváth Gyulát pedig e szavakkal adta át neki:
»Ezt az okos, hű embert pedig azért küldöm veled, hogy mindig meghallgasd a tanácsát, hanem sohase kövesd.«
S Horváth Gyula jól érzi magát ebben a szerepben.
Nem kíván lenni kormánybiztos, s nem vágyik önálló munkásságra.
Megelégszik azzal, ha, mint valami bolygó plánéta, ott keringhet a nap és hold körül, az azoktól kölcsönzött fénnyel körülöntve.
Nem vágyik pedig komoly munkásságra azért, mert ha a küküllői sógorság-komaság, mely a parlamentbe választá, megtudná, hogy Horváth dolgozni is tud, sohse választaná meg többé követnek, mert hiszen más tisztességes pályán is megélhet odahaza.
*
Ha igaz az a francia mondás, hogy a »stíl az ember«, akkor Horváth Gyula nem ember, s eszerint nem is voks.
De mivelhogy Tisza Kálmán nagyon is tudja, miszerint Horváth Gyula biztos voks, ennélfogva az a francia közmondás egyszerűen nem igaz.
Horváth nevezetes arról, hogy nagyon szórakozott.
Szórakozottsága még dilettantizmusánál is nagyobb.
Mondják, hogy egyszer szórakozottságból Tisza ellen szavazott a »Ház«-ban, s mikor a kormányelnök emiatt szemrehányást tett neki, elpirult. S ekkor kapta azt a titulust, hogy »naiv mameluk«.
Máskor ismét szórakozottságból Bakayt a Zsótér-ház folyosóján »kegyelmes uram«-nak szólította.
Mire az szemét sem hunyorítva mondá:
– Pszt! Lassabban! Még meg találja Lajos hallani!
*
Egyébként Horváth Gyula az erdélyi dzsentri egyik legjóravalóbb példánya, a derék, szpícselő, tarokkozó, atyafilátogató nemességből egy darab; mintha csak Apafi Mihály uram őnagysága udvarából szakadt volna ide.
Nincsen benne annyi jó tulajdon, hogy az árnyoldalait érdemes volna élesen kiemelni, s nincsen benne annyi árnyoldal, hogy rászorulna a kíméletre.
Középszerű ember éles judiciummal. Sok szellem, kevés tudomány, érző kedély, egészséges világnézlet, de nagy adag erélytelenség.
Sokat utazott, de keveset látott.
El lehet mondani, hogy európai nívón áll, – hanem véletlenül éppen süppedékes talajon.
Ha tanulni fog ezentúl is, jó alispán lehet belőle.
Ha pedig nem tanul már, akkor beválik – főispánnak.
