A »KÖZBIZALOM«
A »KÖZBIZALOM«
(Leleplezések)
Az 1872-i választások alkalmával volt a hírhedt Nógrád megyei paktum, amikor a megyei nagy urak felosztották egy konferencián egymás közt a kerületeket.
Pulszky, Muzslay, Forgách Antal, egyszóval az összes volt képviselők összejöttek Pesten, s valamelyik azt találta mondani:
– A múltkori választások sokba kerültek, urak… azt hiszem, jó volna olcsóbban csinálni.
– Legjobb volna ingyen – felelte gróf Forgách Antal.
S kimondották, hogy ingyen legyen.
*
– Válasszuk meg saját magunkat. Te képviseled Füleket, én Nógrád kerületet, ő Szécsényt, az Szirákot… Két Tiszapártit engedünk, s punktum.
A két párt kiegyezett: százezer forintot letettek biztosítéknak, váltóban »semleges kézbe«, ha valamelyik fél jelölteket állítana fel a paktum ellenére, a százezer forint az illetéktelen jelöltek letiprására fordíttatik.
Gyönyörűen volt megcsinálva. A lusta nagyuraknak még csak beszámoló és programbeszédeket sem kellett csinálni, feléje se néztek a kerületeknek – amikhez most könnyen és ingyen jutnak.
*
Forgách Antal felment Bécsbe és a fájós lábát gyógyíttatta.
Ezalatt azonban veszedelmes felhők gyűltek ellene. A megye diplomatáinak mégis fájt az, hogy a közbizalmat még Forgách Antal sem veszi készpénzen. Ezt már mégsem lehet engedni.
Ákos bátyánk, ki az ilyen rafinériákban nagyon jártas ember volt, egy napon a fiatalabb generációt maga köré gyűjtötte.
– Fiúk, csináljatok egy skandalumot! Adok hozzá pénzt.
Mi pedig szívesen csináltunk akkori időben skandalumot ingyen is.
*
Az volt a feladatunk hogy kiáltsunk ki egy szélsőbaloldali fiatal, igénytelen ügyvédet valamelyik korcsmában tréfából jelöltnek.
Nem tudtuk, mire jó az!
Aztán szegény Pap Károly, az egész vármegyében ő volt talán az egyedüli szélsőbaloldali.
Persze akkor még nem ösmerhettük az Ákos bácsiék megyei griffjeit: hogy itt csak szélsőbaloldali tromf lehetséges, mert a Deák- és Tisza-pártra nézve százezer forintos egyezmény van.
Kikiáltottuk Pap Károlyt!
Azaz tartottunk a »Balassa«-vendéglőben poharak között magunk magunknak egy dikciót s kimondtuk, hogy fölléptetjük Pap Károlyt (aki akkor valahol utazott, mert különben nem engedte volna), s kiragasztottunk másnap 15 plakátot a városban.
*
Ijedt hangú sürgöny ment Bécsbe a beteg grófhoz: hogy nagy baj van. Küldjön pénzt. Mert itt cselekedni kell. Az ő neve olyan odiózus, hogy akárki leveri.
A gróf küldött is néhány ezer forintot azonnal.
»Hja! – írták neki vissza – ez nem elég! Van itt még előbb egy nagyobb baj. Tízezer forint adósságunk maradt a Muzslay előbbi választásáról, míg az ki nincs fizetve, lehetetlen mozognunk.«
A gróf habozott, de nem sokáig: »Küldöm a szükséges pénzt – írta némi ingerültséggel –, de jegyezzék meg, hogy ezt Forgách Antal, a mágnás adja, és nem a követjelölt.«
*
A tekintetes karoknak és rendeknek mindegy volt, akárhogy adja – de bár egészen elaludt a mesterségesen csinált hecc, a külszínt meg kellett tartani.
Mindent úgy tettek, mintha megvolna a veszedelem, s a választás előtti napon én és T. M. barátom megbízást kaptunk és pénzt, hogy a felvidékről, hol 420 választó volt beírva, hozzuk be őket, adván minden tót parasztnak 2 frt diurnumot a bejövetelért és fizetve a fuvardíjt.
Titokban megsúgták, hogy az egész dolog csak forma, nem kell skrupulózusoknak lenni, csak szedjünk össze ötven szekér akármilyen parasztot, ha választó, ha nem, mert a választás úgyis fölkiáltás útján lesz.
*
Elmentünk, de túlságos lelkiismeretesek voltunk, s csakis a választókat hoztuk az utánunk jövő szekereken. Mi elöl mentünk, minden zászló és ceremónia nélkül, mert választási mozgalmak éppen nem voltak. A tót parasztok csodálkozva kérdezgették:
– Hát igazán választás van?
Kevélyen ültünk Miskával egy négyes fogatú kocsiban. (A Miska tiszteletbeli aljegyző volt a megyénél.)
Egyszer csak amint Zsélyhez értünk, azt mondja nekem a Miska:
– Tudod-e, mennyi választót viszünk?
– Mennyit?
– Háromszáztízet. Ha a kerület alsó részéből mind behozzák a többit, akkor sem hozhatnak be annyit.
– Bánom is én…
– Mondok neked valamit.
– Hadd hallom.
– De esküdj meg, hogy el nem árulsz.
– Esküszöm.
– No, hát ide hallgass. Hány éves vagy?
– Huszonkettő múltam.
– Az baj, nagy baj…
– Mit akarsz azzal?
– Meg akartalak választatni két óra múlva nagy szótöbbséggel képviselőnek.
– Ne bolondozz hát!
– Nem bolondság ez, hanem matézis, Ott van a 310 választó, aki azt sem tudja miért megy Gyarmatra a akinek kétforintja itt van a zsebünkben: mi hoztuk, mi fogadtuk ezeket a becsületes tótokat. Ami nevet mondunk nekik, olyat kiáltanak két óra múlva.
– Az istenúgyse – mondám elsápadva a nagy hatalomtól, mely kezünkben volt.
– Nohát megtegyelek képviselőnek?
– Nem, nem… nem nem merem, … mit szólna hozzá a mamám. De te idősebb vagy, Miska..
– Jól van, hát… én elfogadom, választass meg engem.
Nehezen álltam rá, végre Zahorára beértünk. Ott bevártuk az összes szekereket s a következő szavakat mondtam nekik:
»Álljanak meg kendtek mindnyájan a podlucsányi fürdőnél, ott majd megiszunk két akó bort s elmondom, hogy mi a kentek feladata és kire kell szavazniok.«
A podlucsányi fürdőig egy kis dikcióra készültem magamban, amivel bevezetem a dolgot előttük.
De az égi hatalmak másképp intézkedtek.
A négy ló, melyet keményen hajtott a kocsis, ragadni kezdett, a kocsis kezéből kiesett a gyeplő s ő maga is kifordult az ülésből.
A lovak tüskön-bokron vitték a töredező járművet. Miska látva a halálos veszedelmet, kiugrott, s oly szerencsétlenül, hogy kezét törte, én is kiugrottam később, de én csak kisebb sérüléseket szenvedtem, egy hétig feküdtem miattuk.
A becsületes tótok elvittek bennünket jajgatókat (Miskát pláne ájultan) Gyarmatra az orvoshoz, a miután nem tudták, mi a teendőjük, ott lődörögtek vezér nélkül az utcákon céltalanul.
Délben kérdezte meg őket valaki kíváncsiságból:
– Hát maguk, atyafiak, mit keresnek itt annyian?
– Valami választásra jöttünk… ha igaz?
– Nincs itt semmi választás! Az már kilenc órakor történt meg egyhangúlag.
*
Íme, uraim, ilyen dolgok is történtek a nap alatt!
S ha önök elolvassák a tegnapi nógrádi sürgönyöket az egy hangú választásokról, s hozzá ezt az én egész történetemet – ne használják többé azt a frázist, hogy közbizalom.
