VÁLASZTÁSI APRÓSÁGOK [II.]
VÁLASZTÁSI APRÓSÁGOK [II.]
A józsefvárosi szavazás már be volt fejezve. Fáradtan ültek székeiken a bizalmi férfiak.
Mindenki feszült várakozással fordult az ajtó felé, jönni fog-e valaki még, hogy a rendkívül különös helyzeten változtasson.
A fekete számok, ezek a most sokat beszélő kis démonok, ott álltak kijegyezett eredménynek az urak előtt.
| Szilágyi szavazatai . . . . . . 840 |
| Csepreghyé . . . . . . . .484 |
| Mudronyé . . . . . . . . .355 |
| ––––––––––––––––––– |
| Összesen: . . . . . . . . . .839 |
Suttogva tanácskoztak a kormánypártiak… Ha az összes beadott szavazatokat két részre osztjuk, egy félvoks többség – sziszegték… Egy félvoks az abszolut többség!? Az nem is többség!
»De bizony többség?«
»Mit mond ilyenkor a törvény?«
»Ilyen dolog talán még nem is történt… A törvény nem intézkedik erről!«
Az ellenzék erősen érvelt amellett, hogy igenis abszolút többség, mert egy oly eredmény, amit a kettő együttvéve sem ért el.
Nagy zavar volt.
Mindenki óráját nézte. Még a lélegzetüket is elfojtották, mialatt letelnek a bezárásig kitűzött percek.
A kormánypártnak még volt valahol egy voksa: Egyesy Géza hírlapíró.
Futárok mentek érte már régen… keresik mindenfelé!
Csak jönne már!… csak jönne!
Ez döntene itt még. Ez megváltoztatná a helyzetet!
Soha még olyan becses ember, mint Egyesy Géza lett volna most.
Hiába!… vannak az emberi életben pillanatok. De Egyesy mégsem jött.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Lejárt az utolsó perc… Az elnök leszavazott – Szilágyira.
S most már tréfából sincs semmi kétség, hogy az abszolút többség a Szilágyié.
Ugyancsak a Józsefvárosban egy úri ember jött be a szavazók közt.
– Kire szavaz ön? – kérdi tőle Molnár elnök.
– Ejnye még kérdezheti is! – mondja az sértődve. – Ugyan ne tetesse magát, mintha nem a legjobban tudná hogy: Szilágyira.
