BLAHÁNÉ ZOMBORBAN
BLAHÁNÉ ZOMBORBAN
Blaháné Zomborban – mondjuk, mert biztos, hogy úgyis mindenki el fogja olvasni, de mondhatnánk azt is, hogy »Blaháné a fészerben«.
S ez így sokkal pikánsabb lenne.
A szép, a kedves Blaháné, aki rózsákon jár idehaza, aki harmattal mosdik, liliommal törülközik… (Bocsánat, ez a stíl anakronizmus!) a kedves Blaháné a fészerben…
Egy értékes kép léckeretben.
De azért azt mégis csak megbámulják.
*
A zomboriak bámulták a csalogányt.
Sohasem láttak még ilyen Török Zsófit. S ha elgondolták magukban, hogy a jövő télre egészen Szabadkáé lesz, megirigyelhették, hogy milyen hirtelen válik az nagyvárossá.
Levelezőnk azt írja, hogy a fészer egész zsúfolásig megtelt ugyan, de egy szál virágot sem dobtak a művésznőnek.
Az mégis nyájasan hajolt meg a tapsoló, de üres tenyerek zajára, s virágot szórt a mosolyaiban.
Kár, hogy a jó rácok, bunyevácok össze nem szedhették, mert most a Blaháné mosolyai mind ki volnának préselve az imádságos könyveikben.
*
Rácokról beszélek, pedig éppen azt írják, hogy a 400 hallgató közt nem volt több színpártoló szerb, mint három darab…
Lehet, de egy csöpp tinta befeketít egy egész pohár vizet.
Van-e arra az udvariatlanságra vajon a földön mentség, ha egy vendéghölgynek virágot nem dobnak?
Ha valami, az menti egyedül őket, hogy az a vendég éppen Blaháné volt, ki magával hordja, ahová lép, az egész tavaszt, rózsáival, összes bűbájával. (Már megint anakronizmus a stílben.)
No, meg az is menti őket, hogy miután később – úgymond – belemelegedtek (oh, kérges jégkeblek!) a művésznő játékába, az utolsó felvonás alatt egy aláírási ívet köröznek egymás közt koszorúra.
Az eredményt nem jegyzi föl tudósítónk, – mert tán még most is körözik azt az ívet.
*
Tegnapelőtt, jún. 26-án a »Sárga csikó«-ban lépett fel a kedves művésznő, aki most úgy tűnik fel nekem, mint a mesebeli királykisasszony, ki otthagyván a rezidenciát… parasztruhában a pórviskókat keresi föl. Ez a vágya, óhajtása.
De nem sikerül neki.
Mert akármilyen ruhát vesz is fel: aranytól lesz csillogóvá, s amerre lép, tündérhatalmú szellemek fényes palotákká tágítják ki abban a szempillanatban a rozzant kunyhókat.
Ej, ej, kedves levelező úr, micsoda ördöngös szeme lehet önnek, hogy észrevette – a fészert?
