EPILÓG a régi és új arcokhoz
EPILÓG a régi és új arcokhoz
Még egy nap vagy kettő, s meglesz az új ház ábrázata. Lecsillapodnak a szenvedélyek; eltűnnek a lobogók; az udvarra kerülnek száradni szüretig a kiürített hordók, s minden jelentőségüket elveszítik a kortesek.
Az összes választási mozgalmakból nem marad meg egyéb, mint nehány váltó és a Németh Berci megszaporodott adomái.
Milyen lesz az új ábrázat? – kérdik. Már látni lehet. A nagy körvonalak legalább tisztán kivehetők. Még egy bibircsók, egy-egy májfolt jöhet (van eddig is elég), de nagyban már nem lehet lényeges változás.
A szép Emmer kimaradt; bejött helyette a szép Hentaller. A csorba helyre van ütve; csak a vén Csatár hagy nagy űrt maga után.
Ott fogjuk látni tömörülve a fiatalságot: az Ugronokat, Kende Tibcsit, Rohonczy Gidát, Andrássy Tivit. Ott lesz Mednyánszky Árpád, gróf Bethlen András, s még egy csomó az új nemzedék státusférfiaiból.
A ház külső karakterisztikonja: »Sok haj, kevés ész.«
No, de nem árt a változatosság. Volt már úgy is valaha, hogy »sok ész, kevés haj«, s mégse tudtunk boldogulni.
A szegény ember mindenféleképp próbálja…
*
Nehány nap múlva már üres lesz a csatatér, csak itt-ott lesz egy-egy tört fokos nyele… és a halottak bús árnya fog bolyongni, versenyt zokogva az üvöltő viharral.
Csak Prileszky Thádé lesz gyöngéd; panaszkodni fog zöld füveknek bús sóhajában, Mende szavalni fogja elmerengve.
»Nincs a természetben vesztes csak én…«
Tisza László pedig kerülgetni fogja Hoitsyt, hogy az új üstökösben nem lehetne-e valami zsebrák választókerületet hevenyészni?
…Ott még bizonyosan nem ösmerik, – hát megválasztanák.
*
De lépjünk keresztül a holttesteken. A tisztességes eltakaríttatás nem a mi dolgunk – de még az epitáfium sem.
Mi egy bevégzett mű utolsó kalapácsütésénél vagyunk. Egy elenyésző rovat végső sorait írjuk, mert »a régi és új arcok« azon nibelungi harc küzdő alakjait mutatták, akikből vagy bukottak vagy győzők lettek.
Amazokat átveszi tőlünk a sír, a feledés, ezeket Clió, a történelem.
Szegény Clió!
Ugyan csapd be azt a nagy könyvet, – nem érdemes itt írni diurnum nélkül, keress magadnak te is inkább mandátumot.
Hiszen lesz még egypár pótkerület valahol.
*
Ha másutt nem, a »Hon«-ban. Vagy ott éppen nem, mert eresz alatt fészkel a fecske.
Ott vannak Visi Imre és György Aladár. Íme, még két fotográfia.
Dehogy mulasztom el, dehogy…
