[I.] TISZA LAJOS
[I.] TISZA LAJOS
Ővele kezdjük, mert így sokkal könnyebb önökhöz bejutni. Ő önök előtt is még »jó nevű« ember, nem úgy, mint az öreg Pulszky, vagy a szűz Irányi, akikről alább szólunk.
Tisza Lajosnak van egy fényes tulajdonsága, hogy Kálmánnak az öccse. Mondják, ennek köszönheti társadalmi állását. Pedig nem igaz! Mert Tisza Lajosnak megint László az öccse, – s mit a vámon nyer, a réven elveszíti.
Igazi gentleman ember. Szereti a sportot is.
Vadászott már tigrisekre, és vadászott a népszerűségre. A tigrisekre lancaster puskával, a népszerűségre szalon pisztollyal.
Szt. Hubert meglehetősen semleges iránta. Se nem segíti, se nem akadályozza, hanem csak nézi nagy közönyösen.
Múltja szép asszonyok hajszálaival van összekötve. De e hajszálakban ő sohasem lett lekötve – nagy időre.
Szereti a függetlenséget – de mégsem függetlenségi.
Volt már miniszter s még mindig azzá vágyik lenni. Az asszonyok sokszor megcsalták már s mégsem óvakodik tőlük.
És ennyi eredeti tulajdonság mellett is csak hajszál híja, hogy nem közönséges ember.
Agglegényi élete őszi verőfényes napjait éli, amikor már nem önmagából meríti a sugarakat, amik őt megszépítsék, hanem a külső körülményekből.
Minden két évben valamit kell csinálnia, hogy bennmaradhasson a fiatalok kompániájában. Egy erupciót, egy-egy juxot, egy mesterséges akciót, mely alakját mintegy fölfrissíti a magas rangú világban.
Egyszer miniszterré lesz, máskor tigris-vadásszá, legutóbb ő kezdi meg a miniszterelnök bálján a trónörökös fiatal nejével a táncot.
Az örökfiatalság azonban csak fantom. Ott áll ő immár a Rubikonon, amikor nem fogják többé gyönyörködtetni sem a nyakkendők, sem a kabátok, – hanem ezek helyett előlép a leghatalmasabb potentát, melynek a királyok is meghajlanak: a köszvény.
Széchenyi, Deák szobrot kapnak a haza szolgálatában, Tiszáék pedig köszvényt.
Ez a különbség a nagy emberek és a félnagyságok között.
…Az a vigasztalása azonban Lajosnak mindig meglesz, hogy ő sokkal kellemesebb úton jutott ahhoz, mint Kálmán.
