A KIRÁLYI UDVAR GÖDÖLLŐN
A KIRÁLYI UDVAR GÖDÖLLŐN
– Saját tudósítónktól –
Állandó rovatot nyitni egy lapban a gödöllői udvari életnek, nem kis feladat. A tudósító, mikor végignéz tudósításán, bizony megérdemel magától egy elismerő öntelt mosolyt s a szerkesztőtől egy csillagot.
Ezek a sorok nem azért vannak kinyomva bevezetésül, hogy dicsérjük magunkat, hanem hogy alkalom legyEn kevéssé épületes tényt közölni az olvasóval. Az úgynevezett udvari »alsóbb körök« ugyanis, nevezetesen pedig Szupp várkapitány (egy magyar embernek való hivatalt viselő beköltözött egyén) szigorúan őrködnek afelett, hogy a nemzet ne vegyen tudomást a királyi család hogylétéről. Ki van adva a parancs a reporterek felett való őrködésre. Évekig kell Gödöllőn lakni annak, ki az udvarról valamit meg akar tudni. Azonkívül az újságírót az élelmes rendőrügynökkel kell egyesítenie.
Szupp úr és társai mindent elkövetnek arra nézve, hogy Gödöllő még mindig nem »magyar Schönbrunn«, ahol a királyi család otthon érezze magát, s ahol őket is otthon érezze a nép. Szupp úr miatt éppoly távol vannak, mintha Bécsben lennének.
Semmi közünk hozzá, ha őfelsége drágán él, de mert közöttünk van, saját nemzeti hírnevünk követelné, hogy nagyúri nyelven értelmezett jutányos árakon szerezhetne be mindent. Szupp úr a gödöllői és budai várkapitányságért nagy fizetést húz, lehetne hát benne annyi jóakarat, hogy a magyar nemzetet, melynek jóvoltából eszi kenyerét, megmentse a rágalmaktól…
Valóban kellemetlen, ha a nemzetet vagy legalábbis a magyarfaj itteni részét zsarolónak tartják. Természetesen, ha a magyar viszonyokat nem ismerő Hohenlohe az úr Gödöllőn s nem a király személye körüli miniszter, akkor könnyen lehet pazarolni.
Bocsánat ez unalmas bevezetésért.
Szupp úr tilalma dacára is legelébb a »Pesti Hirlap« olvasói hű képét fogják kapni az udvari mozzanatoknak.
*
Figaró itt, Figaró ott, a tilalom ki van játszva.
A cselédek képezik a gazda gondolkozásának visszhangját.
A kiborotvált és egészen borotvált cselédurak, officielek és kammerperszonat között seres poharak mellett nincsen megtiltva a politika. Ezeken át kiszivárgott az, hogy őfelsége Lendl iránt nem fog elnéző lenni.
Egy magas állású egyéniség – ezt leghatározottabban állíthatom –, ki az ilyen ügyekbe be szokott folyni, egész nyíltan és bátran hirdeti azt, hogy a legszigorúbb eljárást nem fogja megakadályozni azon körülmény, hogy Lendl leköszön.
Annál rosszabb reá nézve – mondá a magas állású úr.
*
Érdekes tudni, hogy mi lesz a lelőtt szarvasokból? Amit nagyon összelőnek, azt kimérik Gödöllőn. Kimérik az olyant is, melyet másnap, harmadnap találnak meg a vérebek. A többieket, miután szarvaikat levágják, Bécsbe küldi egy gödöllei vállalkozó. Darabjáért 25 forintot fizet. Egy-két darabot néha a király ajándékba küld. Olykor valamelyiknek a hátgerincét asztalra is hozzák…
A napokban egy szarvastehenet lőttek meg véletlenségből, s mint mondják, egy a királyi családdal közel rokonságban álló hölgy, ki szenvedélyes vadász lőfegyverrel, de ez titok, mit elárulni csak – újságírónak lehet.…
*
Az udvar Gödöllőn csakis mulat. Így a kérelmezőknek legjobb Budán jelentkezni audienciára. Itt csak látogatást fogadnak el. Ezt a körülményt méltányolni lehet, és jó volna, ha az illetők nemcsak kímélet-, de saját szempontjukból is megtartanák…
