AHOL UNATKOZNAK
AHOL UNATKOZNAK
Nagy szerencse egy kezdő íróra nézve, ha a darabját elfogadja a drámabíráló bizottság, és nagy pech, ha el nem fogadja.
De egy veterán íróra nézve az is a szerencse forrása lehet, ha rossz darabot ír.
Pulszky Ferenc mindazt visszanyeri most a népszerűségéből, amit apródonkint elvesztett, csupán azért, mert rossz darabot írt.
Nincs a világon logika!
S ha van, az olyan görbe, hogy senki sem igazodhat el rajta.
*
A »Felsülés«… már maga e cím mint rossz ómen lebegett e darab fölött.
Pulszky Ferenc azt hiszi, hogy a drámabíráló bizottság sült fel.
A »Fővárosi Lapok« azt hiszi, hogy Pulszky fog fölsülni a felolvasással.
Pedig legjobban fog felsülni az egyetemi hallgatóság – a meghallgatással.
*
Van ebben a »Felsülésben« egy érdekes jelenet. Két politikai nagyság ugyanis párbajt vív egymással. Midőn kiállnak a küzdhomokra mielőtt elsütnék a pisztolyt, elkezdenek előbb disputálni a párbaj jogosultságáról a társadalomban.
Ez a disputa éppen egy félórát tölt ki a véres csatatéren.
Mit szólnának az ilyen színpadi szerkezethez Rohonczy Gida és Komjáthy Béla?
*
Hanem azért ezt a darabot, ha már a gonosz drámabíráló bizottság be nem eresztette is a Nemzeti Színházba, mégis kár a feledés karmainak szétmarcangolni.
Hát mire való a Népszínház? Ott úgy sincs kilátás jó darabokra.
Oda kellene adni az egész darabot Blahánénak, hogy elejétől végig énekelje el egymaga, mint valamikor ezt a verset:
»Müller Gyula
Nagy Naptára
Szerkesztette
Fribejsz István
Ezernyolcszáz
Ötvenhétben stb.«
Nagy Naptára
Szerkesztette
Fribejsz István
Ezernyolcszáz
Ötvenhétben stb.«
Már ez csak elég lejtős próza volt s mégis sírtunk rajta a fájdalomtól valamikor régen, régen… ma már nem is igaz talán.
*
Az utolsó évtizedben Blahánéra szabták a hazai népszínműírók a darabjaikat.
Ez volt a selyem-korszak.
Ma már olyan fűzfapoéták is akadnak, akik Pálmai Ilka idomaihoz öntik elmeszüleményüket.
Ez a gyócs-korszak.
Pulszky Ferenc fogta magát, írt egy olyan darabot, melyben csak Greguss Ágost és az öreg Wenzel Gusztáv tudnák eljátszani művészileg a főbb szerepeket.
*
Pulszky Gusztáv üres óráiban tudvalevőleg egyetemi tanár is. A tanterem ajtaja fölé, melyben előadásait tartja, nemrég ilyen feliratú cédulát akasztottak ki a nebulók:
»Ahol unatkoznak.«
Most már letépte onnan a cédulát a pedellus, de az ötlet elég jó arra, hogy ismételtessék annak a teremnek ajtaján is, hol a felolvasás lesz.
Mert nagyon ügyes felirat ez, amit roppant jól lehet applikálni.
Most még tán csak az egyetemen, a száraz felolvasásokon, de maholnap a Népszínházban is.
Ha a Nemzeti Színház nem volna, a fővárosnak alig lenne más mulatóhelye, mint az egyetlenegy képviselőház.
