»KÜLDÖTTEINK« A BÉCSI KONGRESSZUSON

Teljes szövegű keresés

»KÜLDÖTTEINK« A BÉCSI KONGRESSZUSON
A »Függetlenség« már a második lap, mely gúnnyal említi fel, hogy Ágai, Keszler József, Visi és Szemere Attila úr képviselik a magyar irodalmat Bécsben, akik közül pedig Ágait kivéve tulajdonképp egyik sem író.
E megjegyzés talán igaz, de nagyon udvariatlan, az epés gúny pedig egyenesen igaztalanság az említett urak ellen, akik nem is a magyar irodalmat mentek a kongresszusra képviselni, hanem egyrészt az úgynevezett írók és művészek társaságát, mely a Szikszay fölött székel, másrészt pedig lapjaikat, lévén mind a három igen tisztességes hírlapíró, mindenik más-más laptól.
Ágai urat nem is említjük, ő elment (ha ugyan elment) a saját mulatságából, amihez különben joga van, s ha résztvesz a kongresszuson, ahhoz bizony címe is van – mert a Kisfaludy-társaság tagja.
Kár, hogy az akadémia és a Kisfaludy-társaság nem küldött képviselőket; de ez az ő dolguk, s éppen nem zárja ki, hogy ezért az úgynevezett írók és művészek társasága se küldhessen.
Ahhoz ugyan szó férne, hogy azon társaság, mely a Szikszay fölött szokott pikettirozni, jogosult-e képviselőket küldeni komoly irodalmi dolgokban s akceptálhatók-e azok? Véleményem szerint nem. Nem jogosult arra sem, hogy az »írói kör« nevet viselje s annál kevésbé, hogy a magyar irodalmat reprezentálhassa. Mert egy olyan kör, mely tagjainak kvalifikációját csupán ahhoz köti, hogy képesek-e évenkint 25 frt-ot fizetni, lehet »szeszfinomító társaság« vagy a »szerbtövis kiirtására alakult klub«, de nem lehet írói kör.
Igen, de már évek óta tűri a sajtó e játékot, amit az irodalmi nimbusz és érdemek rovására itt űznek. Jól esik odanyomatni a lapokba, hogy ide is, oda is koszorút küldött az írói kör, nem bánja; sőt nemcsak hogy tűri, hanem reklamirozza, ha idehaza qua írói kör képviselteti magát »a minden lében kanál három szoba a Szikszay fölött«. Sohasem emelkedett ez ellen egy hang is, mert jól esik a két fő-fő irodalmi társaságnak, az akadémiának és a Kisfaludynak, hogy két s három lépcső van azon magaslatig, amin ők állnak, és ennek következtében kár lenne azt az egyik lépcsőt elbontani.
Itthon úgysem árt, gondoljuk, a publikum úgyis tudja, kik az igazi írók, hadd játsszanak és mulassanak hát azok is az írói tógákban, akiknek sohasem volt még helikoni por a sarujukon.
Ám ez az indolencia szükségképpen ezt eredményezte. Most aztán tessék szépen hallgatni és bosszankodni; mert ha jók a koszorúk, amiket az írói kör a ravatalokra helyez, ha jó, ha tűrt az a cím egyébkor, amikor áldoznak, most sem lehet azt tőlük megvonni, amikor ők reprezentálnak!
Tetszett volna szólni mindjárt és mindig, valahányszor az írói kör szerepelt.
Ez az igazság, s még kevésbé jogosult a gúny azok ellen, akik a kiküldetést elvállalták.
Ezek igazán ártatlanok ebben a dologban. Nekik sokkal kényelmesebb képviselni, mint nem képviselni. Az egyes bizottságokba beosztva közelebb állnak az eseményekhez, mint ha csupán reporterek volnának.
Ettől azonban eltekintve is éppen csak a személyes támadás indokolatlan ebben a kérdésben, pedig éppen csak a személyek támadtatnak meg a »Függetlenség«-ben.
Keszler és Szemere talán az egyedüliek az írói kör tagjai közül, akik a francia nyelvet úgy bírják, hogy ott beszélhessenek.
Örülnünk kell, hogy volt valaki, aki irodalmunk kitüntetését, mely Jókai megválasztása által érte, megköszönte, s hogy vannak ott, akiktől esetleg információt lehessen kapni irodalmi viszonyainkra nézve.
Elég nagy hiba volt, hogy íróink nem mentek el még ilyen közelre sem, elszalasztották páratlan keleti-vérűséggel ezt az alkalmat is, megösmerkedni a világ nagy szellemeivel s ezekkel összeköttetésbe lépni: mert ha a világ összes írói ösmernék az irodalmunkat, az összes emberiség ösmerné.
De ha már el van követve a hiba, miért gáncsolni azon nehány hírlapírót, akik mégis elmentek?
Még ha az ország vagy valamely irodalmi alap költségén mentek volna, lenne talán értelme.
De elmentek a saját maguk, vagy a lapjaik költségén és nem hoztak ott az irodalomra semmi szégyent s nem is adták ott ki magukat magyar halhatatlanoknak, hanem becsülettel hallgattak, mint ahogy hallgatott volna, ha odamegy, akár Vajda vagy Arany János is.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem