AZ IRODALMI KONGRESSZUS MAGYAR RÉSZE
AZ IRODALMI KONGRESSZUS MAGYAR RÉSZE
Urváry Lajos úrtól, mint az írói kör elnökétől, tegnapi cikkünkre a következő sorokat kaptuk:
Budapest, 1881. szept.
Tekintetes szerkesztőség!
Az írók és művészek társaságáról s annak a bécsi nemzetközi kongresszusra utazott tagjairól becses lapjának mai számában oly cikk jelenvén meg, mely a valóságnak meg nem felelő adatokat tartalmaz, kérem következő helyreigazító soraimnak szíves közlését.
Az írók és művészek társasága nem tudományos jellegű társaság, hanem írói társaséleti klub, éppúgy, mint a bécsi Konkordia klub. A nemzetközi írói kongresszusnak ezúttal a bécsi Konkordia a házigazdája, s a Konkordia volt szíves társaságunkat meghívni, mely így joggal képviselteté magát a kongresszuson.
Messze vezetne, ha reflektálni akarnék a megjegyzésekre, melyekkel az ön tisztelt cikkírója az írók és művészek társaságának működését általában megtiszteli.
Akik ismerik a viszonyokat, azok remélhetőleg méltányosabban ítélnek társaságunkról, mint a t. cikkíró. Csak arról akarom biztosítani, hogy az írói társaséleti klub fenntartását Budapesten szükségesnek tartjuk, s igen fájlaljuk, hogy éppen némely írótársunknál a kollegiálitás oly teljes hiányát tapasztaljuk, mint az ön t. cikkírójánál.
A legteljesebb tisztelettel
alázatos szolgája: Urváry Lajos,
az írók és művészek társaságának elnöke.
A tisztelt elnök úr helyreigazító soraira, azt jegyezzük meg, hogy neki igaza van – de éppen semmit sem igazít helyre.
Tudjuk, hogy meghívásra mentek Bécsbe a képviselők, de mindig fönnmarad az a kérdés, amit fölvetettünk: vajon lehet-e irodalmi ügyekben reprezentáló ereje egy olyan írói körnek, mint a mi írói körünk, melynek tagjai kevés kivétellel nem írók, hanem ügyvédek, kereskedők és másnemű foglalkozásúak?
Mi nem állítottuk, hogy a Konkordia meg nem hítta az írói kört: hiszen éppen az a baj, hogy a fölvett név után az írói kört hítta meg.
Kérdés: meghítta volna-e, ha a viszonyokat ismeri, hogy írók alig vannak a tagok között? Kérdés, mondom, mert – gondolom – mégiscsak az lehetett a »Konkordia« célja: a magyar írókat invitálni meg az irodalmi kongresszusra.
Az irodalmi társas életet mi is óhajtjuk, s igen örülünk, hogy Urváry Lajos is: mert őneki van elég tekintélye és buzgalma ahhoz, hogy azt a jövőben meg is teremtse – de nem a mostani alapszabályokkal, melyek megengedik a körbe lépést akárkinek, aki a 24 frt-ot megreszkirozza.
Társas életet teremteni lehet úgy is, de irodalmi társas életet nem.
Mikszáth Kálmán.
