LÁZÁR MIHÁLY – Ó székely ballada –
LÁZÁR MIHÁLY
– Ó székely ballada –
– Ó székely ballada –
A jó Lázár Mihály mit gondolt magában, mutató ujját a homlokára nyomva…
Egy fiákert váltott, vagy hogy komfortáblit s beállít Budára miniszterelnöki fényes palotába.
Az előszobában ott kuncsorog Aldzsi, ott feszeleg Végh Aurél, híres Móricz Pali a körmét tisztogatja, Boér, Ivánka a tükör előtt próbát tartanak a hajlongásból, Nagy Gyuri a jegyzőkönyvébe belekomponált bókokat magolja.
S mind feszülten várják a belső ajtó nyílását, ahonnan a fényes arcú nap fog felkelni, s illetőleg ahonnan Tisza Kálmán fog belépni mamelukjai közé.
Borzalmat gerjesztő kép!
Mert nem a szelíd, kezes bárányok ők többé, akik csupa odaadás, csupa engedelmesség.
A mamelukok éhesek. S eljöttek követelni vagy kerületet, vagy hivatalt.
A választások előtt vagyunk. S a széna rosszul áll otthon, a kerületekben.
Ezek valának tehát a cirkumstanciák, midőn jó Lázár Mihály belépett!
*
– Egy habaréki! – sziszegék. – Én uram istenem, vajh ez mit akarhat?
Lázár belépett – Sámsonhoz.
– Kegyelmes úr! – mondá. – Eljöttem tőled búcsúzni, mert most már, midőn semmi érdekem, megvallhatom, hogy semmi kedvem ezzel a pocsék habarékokkal lennem. Hozzád vonzódtam mindig, csak a tisztesség okáért fityegtem köztük.
Tisza mosolygott.
– Te mindig okos ember voltál, Miska, és karakteres ember.
– Igen, én az voltam. De most, ha még egyszer feljönnék a parlamentbe (amitől különben isten mentsen meg, nem vágyom reá), szívvel-lélekkel zászlód alá állanék. Ha valahogy bolondjában el kell fogadnom otthon a mandátumot, előre is jegyezz be a szabadelvű párt közé.
– Azonnal is bejegyezlek, kedves Misim. Neked nem is szabad kimaradnod. A hazának szüksége van Lázár Mihályra.
*
Beült ismét a komfortábliba jó Lázár Mihály és elhajtatott a függetlenségi párt végrehajtó bizottságához.
– No, gyerekek, csakhogy most már köztetek vagyok… idehúzott szűm érzelme mindétig igaz lelkes hazafiak közé… Hiába, fiúk, öregszünk s ilyenkor megszólal az emberben már a lelkiismeret…
– Bizony ideje már, Miska…
– Nos, ha megleszek még képviselő… köztetek leszek: jegyezzétek fel a nevemet a listára…
– Hát föllépsz?
– No no… majd meglássuk… nemigen töröm magam utána, aztán pihenni is szeretnék a nyáron, egy kis útra készülök Olaszországba: nem akarnék meghalni addig, míg Kossuthot nem látom: akkor aztán nyugodtan hunyom be szemeimet…
A függetlenek könnyes szemekkel elérzékenyülve jegyzik be jelöltjeik közé Lázár Mihályt.
———————————————————
Így lőn, hogy a jó Lázár Mihálynak nem vala semminemű vesződsége az ő kerületében: minden párt megrespektálta.
S így lőn, hogy mikor képviselő lett, minden párt lapjában a saját édes elvtársuknak figurált őnagysága a kimutatási lajstromokban.
…Aztán vesse még valaki, Kemény Gáborra gondolva, azt az alaptalan vádat Erdély szemére, hogy nem teremnek benne okos emberek!
