MEHÁDIAI LEVÉL
MEHÁDIAI LEVÉL
Herkulesfürdő, aug. 14.
A magyar kincstár fürdője, hova a »takarékos miniszterek« (Trefort és Szende) járnak mulatni, vidám napokat él most az idény utolsó felében is.
Még Magyarországon vagyunk – de már nem látszik meg egyébről, csak a sárga-fekete ablaktáblákról a katonai kórházon: egyebekben oláh és szerb légáramlat van az ország egyik legszebb fekvésű, legnagyobb komforttal berendezett fürdőjében.
Ámbár e legnagyobb komfort is még igen gyarló a külföldi fürdőkben élvezhető kényelmi eszközökhöz képest.
Szobák alig kaphatók, a vendégek ötösével, hatosával kénytelenek lakni. Az ágyak szembetűnően mutatják, hogy ez már a »porta orientalis«. A tisztaságnak semmi nyomai sehol.
És ez is kényelmes helyzet – a poloskáknak.
*
Hogy a fürdő magyar állami jószág, mutatja a túlságos gondoskodás a közös hadsereg érdekében. Van itt vagy háromféle asylum, beteg katonák, beteg tisztek számára gyógyító ház és lakások. És mutatja az, hogy tele van olyan elemekkel, kik a magyar állameszme ellen izgatnak minduntalan, még a társadalmi téren is.
Ezek közt a legharapósabb valami Popoviciu nevezetű doktor, kinél egész politikai gyülde van, mert házat is épített ide.
E derék ember nyíltan hirdeti a gyűlöletet fajunk ellen ha részeg, ha józan, de ha részeg, akkor még irtó hadjárattal is fenyegetőzik.
A múltkor e tárgyban, beszélik, összeszólalkozása volt az éppen ott időző Jekelfalussyval is, de a dolog valahogy kiegyenlíttetett.
Lehetséges úgy, hogy kapacitálta Jekelfalussyt a magyarok ellen!
*
A vendégek száma még most is megközelíti az ezerkilencszázat, kik igen jól érzik itt magukat, mert mulatság akad bőven: kóbor komédiás-truppok, oláh koncertírozók, szerencsét próbáló hegedűvirtuózok egymásnak adják a kilincset, mely többnyire arannyal van befuttatva: minthogy az idegeneknek van pénzük, – mert nincs Tisza Kálmánjuk.
Azonfelül is majd mindennap van kirándulás a környék érdekes pontjaihoz, a »Kurszalon«-ban pedig napjában kétszer is táncmulatság. Délelőtt az apró gyerekek kerekednek neki a valcereknek, este aztán a fölserdült kétnembeli fiatalság próbálja.
A csárdás persze éppoly ritka, mint a magyar szó, de kivált ez utóbbi nem is igen ajánlatos, mert azt nyeri vele az ember, hogy rosszul szolgálja ki a cselédség s nehezebben jut az idegenek ismeretségéhez, azaz unatkozhatik.
Ösztönszerűleg is érzik a magyar családok az oláh preponderanciát s nem jönnek ide. Az 1900 vendég között nincs több harminc magyarnál.
*
De hát ki ennek az oka?
Nos, éppen a magyar családok, kik a külföldre viszik a pénzüket, ami igazán megrovásra méltó lenne, azon esetben, ha a fürdő tulajdonosa, a kormány, jobb rendbe hozná a szállodákat s több rendet hozna be az igazgatásba, – így azonban nem lehet föltétlenül elítélni a vagyonosabbakat, ha többet igényelve, messzebb mennek üdülni és itthon az oláhokat hagyják grasszálni.
Egy millióval a Herkulesfürdőből világhírű üdülőhelyet lehetne alkotni, hol nyarankint fényével a magyar arisztokrácia odavonzana a civilizált európai társaságokból is sokakat.
Így azonban a Herkulesfürdő »csak érdekes« hely, de minden természet-nyújtotta előnyei mellett sem való úri embernek egyébre, mint megbámulni egy kissé originális életét, az oláh asszonyok szép szemeit, különös toalettjeit és aztán odábbmenni – ha egyebüvé nem futja, hát legalább Palicsra.
*
A nevezetesebb vendégek közül Bismarck gróf még mindig itt időzik. Mondják, hogy az idén unta magát.
Hiába, több szezon, mint ahány Erdélyi Marietta!
Pálmai Ilka még régebben ment el, a női fürdővendégek nagy örömére, kiknek mindenike nyert ezáltal egy-két udvarlót.
Most Makart, a híres festő van divatban – mert divatban mindig lenni kell valakinek. Bárhol jelenik is meg az igénytelen barna emberke, szürke turista-öltönyében élénk bámulat tárgya.
Ma a lugosi dalárda jött el koncertet adni s tiszteletére délelőtt néhány dalt énekelt el, köztük magyar nótákat is.
A festő lejött közéjük s hálásan köszönte meg a figyelmet, említve a rokonszenvet is, amit a nemes magyar nemzet iránt érez.
Délben bankett és toasztok Makartra – és a többi meg a többi.
*
Szent István-napját és a király nevenapját nagyban készülnek minél fényesebben megülni. Az ünnepélyt Dr. Csatabáry, a fürdő magyar érzelmű derék orvosa rendezi.
Lugosról, Kikindáról számos szép leány várja a fényes bált, mely az ünnepélyeket követni fogja.
Van néhány megnézésre méltó bojár menyecske is, kik azonban a mi hölgyeink tündöklő szépsége mellett csak festői nemzeti öltözetükkel tűnnek ki.
