A Nemzeti Színház tagjai, írók és tisztelők serege, ma este ünnepélyes lakomát rendezett Paulay Ede, a Nemzeti Színház drámai igazgatójának tiszteletére, kinek a Ferenc József-renddel való kitüntetéséről már ismételten volt alkalmunk megemlékezni.
Nyolcvannégyen gyűltek egybe a Hungária dísztermében. Jelen voltak a Nemzeti Színház drámai osztályának férfi- és nőtagjai kivétel nélkül, számos operai tag, a drámaírók közül Csiky Gergely, Várady Antal, Szász Károly, Bartók Lajos, s hírlapírók Urváry, Vadnay, Gyulai, Ágai s számos színházi kritikus.
Az asztalfőn Paulay foglalt helyet. Jobbján br. Podmaniczky intendáns, balján Ribáry miniszteri tanácsos ült.
Fél tízkor kezdődött a vacsora, melynek menüje a következő volt:
Esturgeon et fogas sauce tartare.
Roastbeef ŕ l’anglaise et filet de
mouton ŕ la jardiničre
Canard et poularde rotis
Salade. Compote française
Crčme nationale.
Fruits, fromages.
Café. Thé.
A pecsenyénél fölkelt Podmaniczky báró és poharát emelte a királyi családra.
Utána Gyulai Pál »termetéhez illő rövidséggel« mondott toasztot hajdani tanártársára, Paulayra, kivel együtt nevelték a Nemzeti Színház művészeinek sok jelesét.
Győry Vilmos mint pap és a kereszt szolgája, rendkívül illőnek találta, hogy ezen »kereszt« alkalmából szót emeljen és éltesse Paulayt.
Szász Károly »nem mint író, csak mint közönség« élteti azon férfiút, ki neki legtöbb élvezetes estét szerzett. »Nincs okuk félni a mai színészeknek az összehasonlítástól a régiekkel« mondá.
Ribáry Felekinére és Prielle-re üríté poharát.
Bercsényi a Nemzeti Színház tagjai nevében ékes szavakkal köszönté fel a szeretett igazgatót.
Vadnay Károly a sajtó nevében éltette azt az embert, aki, mióta a Nemzeti Színháznál van, ugyancsak megkönnyíté annak feladatát.
Ez volt az utolsó pohárköszöntő, mely után víg cigányzene mellett táncra perdült a társaság. Nem vagyok próféta, hogy megmondhatnám: mikor ér véget a kedélyes mulatság.