APRÓSÁGOK A HÁZBÓL – febr. 21.
APRÓSÁGOK A HÁZBÓL
– febr. 21.
– febr. 21.
Helfy mégis nagy diplomata.
Azt mondja, küldjünk mi is izgatókat Lengyelországba. Szeget szeggel! Ha nekünk kényelmetlenek az ő izgatásaik, hadd legyenek kényelmetlenek a muszkáknak a mi izgatásaink.
A folyosón el is végezték, hogy Móricz Pál küldetik ki Varsóba – Skobeleffnek.
*
A nagyreményű és széptehetségű tábornok igazán kemény gyerek. Olyan kitanult demagóg, hogy még Miletics Szvetozár bátyánkat is felülmúlja.
Hanem azért határozott pechje van.
Úgy látszik, az a vágya, ami a Gellérié és Zichy Jenőé: hogy őróla sokat beszéljenek.
S beszélnének is kivált nálunk, – ha éppen most ide nem jön megrontani a karrierjét ez a Munkácsy.
*
A mai ülésen volt minden. A költségvetés lesz ezentúl az országházi tanácskozások legérdekesebb része, mert a költségvetésben, mint a kappan hullájában benne van a gurmandok állítása szerint minden íz: egyik a szárnyát szereti, másik a mellét, harmadik a combjába harap, negyedik a nyakát szorongatja.
A képviselő urak találtak is kifogásolni valót, s minden ember olyat, amihez ért.
Vidovich Ferenc például a lutrit akarja megszüntetni.
Szerencséje, hogy nem hozta előre nyilvánosságra, mi van a begyében, az egész Sándor-utca el lett volna állva fenyegető arcú öregasszonyokkal.
Mert az csak mégis szörnyűség lenne, hogy az öregasszonyoktól, kiknek már nincsen egyéb éjjeli mulatságuk, még azt a jogot is elvegyék, hogy álmodhassanak – s álmaikat bankóra váltsák fel a lutrisboltban.
Hiszen a fiatalasszonyok álmait is beváltják az – udvarlók.
*
Akadt is az öregasszonyoknak védelmezőjük.
S ez nem lehetett a népek közül, ez csak Hegedüs Sándor lehetett.
Hiszen úgyis sokszor mondja magáról, hogy ő a számok embere.
Nem lehetett magához hűtelen. Mert ha valami, akkor a lutri az, mely számokon alapszik s a szegény embert a matézisre tanítja.
A lutri nélkül nem lenne egész a társadalom, sőt a teremtés is hiányossá válnék, – mert például a keresztes pók éppen csak arra való, hogy ha 90, papírszeletekre jegyzett numerus közé zárják egy palackba: abból egy ternóra való három biztos számot finom hálójával fölhúzzon!
Már a keresztes pók miatt sem lehetett a lutrit eltörülni. Pedig egyébként nagyon szívesen tennék meg Vidovich Ferinek.
*
Hanem iszen még okosabbat gondolt ki Szalay Imre. Hja, mert nemcsak a borhoz ért ő a löllei konferencia óta.
Hogy aszongya azt a sót, amit a kormány nem bocsát áruba, hanem ott van a termési helyeken fölhalmozva, vissza kellene adni az anyaföldnek, melynek ereje mindig kisebb, mert csak vesznek belőle, de sose adnak hozzá.
Trefort miniszter attikai sóval felelt erre, de ezek a szavai nem kerülnek az Országgyűlési Naplóba:
– Nem kell búsulni! Az elvevésnek nem az az elmélete! Lám, a verem mennél többet vesznek el belőle, annál nagyobb.
Ez aztán olyan igazság – hogy még a löllei embert is legyőzi.
*
A lázadási költségekről is volt szó. Tisza Kálmán beszélt igen hosszasan. Beszéde azt a benyomást tette, mint mikor a doktor azt magyarázza, hogy ezt a sok költséget azért kell megtenni, hogy az embernek meg legyen nyugtatva a lelkiismerete, »hiszen mindent megtettem, amit lehetett«.
A karzaton Munkácsy nagy érdeklődéssel hallgatta a híres magyar államférfiú tömérdek »hogy«-jait és »miszerint«-jeit s hihetőleg azzal a szomorú tudattal ment haza, hogy őneki mégis el kellett felejtenie Párizsban a magyar nyelvet.
Munkácsy hamar távozott, dacára hogy egész udvar alakult körüle képviselőkből. Ott voltak Kovács László, Rakovszky, Orbán Balázs stb. állandóan mellette.
– Nagyon komoly dolog ez nekem – mondá, mikor marasztalták. – S meg is akarom nézni még ma a képemet.
– Itt ugyan bízvást maradhatsz meg, Misi, ha csak kép kell – mondja egy barátja –, mert ezek itt alul is mind képviselők és képmutatók.
*
Ma a karzat többet ért a földszintnél.
Blaháné is ott ült egy sarokban.
S a dolog kezd már gyanús lenni – Blahánét illetőleg.
Mert most már másodszor történik, hogy mikor nagy dolgokban döntenek, Blaháné ott ül rendesen a karzaton, mintha oda volna rendelve.
S ilyenkor aztán az egész képviselőház szórakozva szavaz derűre-borúra, azt sem tudva, mit.
