A JÉGRŐL
A JÉGRŐL
– Elkezdték-e már?
– Nem szakad be?
– Ki van egyengetve a pálya?
– Hogy fogjuk mondani az új évadban: »irongálni«-e vagy »iszánkolni«?
– Kész-e már a korcsolyázó toaletted, kedves Emma? Ah, kár, hogy elment a cher Muki, aki nekem a csillagfigurát tanította.
– Nem csak egy tarka Muki van a világon!
– Az igaz, kedvesem… Minden korcsolya-idény fölvet új embereket. A jég nagyon kedvező talaj, édesem. Még az öregasszonyoknak is jut valaki. Hát még nekünk!…
Ilyenforma diskurzus folyik most nemcsak a fővárosban, de a vidéki kisvárosokban is, ahol megakad egy pocsolya, amelyben békák kuruttyolnak nyarankint, s ahol szerelmes párok turbékolnak most a síkos jégtükrön.
A korcsolyaegyletek teremnek, mint a gomba. Semmi sem olyan nagy rugó az egyesülésre, mint a hiúság. Azok az akciák a legbiztosabbak, ahol erre van alapítva a nyeremény.
*
Oh, a kedves jég! Mintha sima, tiszta átlátszóságával, finom szilánkjaival egészen az asszonyoknak volna teremtve. Nyáron a kávéjukat fagyasztják meg vele, télen a szívüket melegítik meg rajta.
Aztán itt próbálják meg azok a kedves pici teremtések – először elesni.
A világ megbocsát nekik. Hozzászoknak a másodszori eleséshez… de már nem a jégen.
Mi a különbség? Bagatell… Az egyik elesésnek egy kis ütés a következménye… fáj vagy egy félóráig… a másik, az hosszabban tart… kilenc hónapig.
*
Mikor X. asszony elesett a jégen, a megboldogult Wenckheim sietett őt felemelni.
A madame nem valami különösen illedelmes pozitúrában feküdt elterülve, ruhái láttatni engedék nemcsak apró lábacskáit, de lábikráit is.
– Látták? – kérdé a derék asszonyság fájdalmas hangon, de izgatottan a lovagias bárótól.
– Legyen nyugodt, asszonyom… látták.
…Régi adoma lehet… de minden korcsolya-idény megnyíltakor érdemes elmondani, a közönség épülésére megnyitó beszédnek.
*
Tél apó egyébiránt okos ember s mindennemű embereknek meghozza a maga örömeit, a gyerekeknek a karácsonyt, a férfiaknak a disznótorokat, az öregeknek a meleg kályhát, de az asszonyok iránt a legudvariasabb: nekik hozza a farsangot, a bálokat, a hangversenyeket és a jeget.
Tél apó ravasz vén hízelgő, s ha már nem szégyenli magát így kedvezni nekik s ha már mindent a számukra hoz, – hozna legalább nekik e mulatságokhoz – toaletteket is.
Egy elkeseredett férj
