FARSANG
FARSANG
Ki ne ismerné e kedves rövidke szót! Mennyi szép remény, naiv kíváncsiság fűződik ahhoz egyrészről, hány keserű csalódás tapasztalása másrészről.
»A jogászbálon láttam meg feleségemet először« – szól egy fiatal férj barátjához s boldogan emlékszik vissza ama farsangra.
»A tavali farsangon ismertem meg Lucyt, ki ifjúságom költészetét, illúzióimat, mindenemet tönkretette. Átkos bál!« – szól egy megcsalt fiatalember, bosszúsan dobva a papírkosárba az éppen érkezett báli meghívót.
»Papácska! ugye az idén mehetek már bálba, hiszen tizenhat éves vagyok, aztán tavaly megígérted, meg Dezsővel foglalkoztam is már a füzértáncra« – mondja a kis barna Emma, reményteljes pillantást vetve atyjára.
»Károly, a lányunkat még az idén el kell vinni a bálba, azt vettem észre, hogy az a kis fogalmazó érdeklődik Vilma iránt, még az idén hozzuk meg az áldozatot, különben rajtunk marad a lány. Az a titkár is addig járt-kelt, kutatott, míg megtudta, hogy neked nincs több a fizetésednél« – mondja egy gondos anya, ki már a negyedik farsangot aludta át a vigadó termeiben leánya mellett.
Ily és hasonló jelenetek előidézője e kis szó »farsang«.
Hanem okos ember is volt az, aki a farsangot az év elejére tette, hiszen újévkor úgy telerakják jókívánatokkal és gratulációkkal, hogy bizony a tánckedv magától jön, alig várja a fiatalság az első bált, félénken, kétkedőleg, vagy biztosan, új hódítások előérzetében.
Hát még az álarcos bálok, hol a gondos papák és mamák éber szemeit oly szépen ki lehet játszani, hol az öreg férjeknek (ma már még a fiataloknak is) oly szépen lehet szarvakat rakni.
Íme, mindezt nyújtja a farsang. Üdvözölve légy, te nagy hatalom, ki fényeddel, alakjaiddal kápráztatod a szemeket, andalgó zenéddel biztonságban ringatod a félhangú suttogást, s míg az ifjúság egymás karjai közt, dobogó szívvel, ragyogó szemekkel, kipirult arccal lázasan lejt, – elhangzik egy még rövidebb szócska, az »igen«, s két emberrel több van, kik egész éltükön át boldogan emlékeznek vissza – a farsangra.
