GÖNDÖCS DIADALÜNNEPE
GÖNDÖCS DIADALÜNNEPE
Gyula, márc. 19.
Sikerei még Hazafi-Veray Jánosnak is vannak, de hogy Göndöcs Benedeknek is lehessenek, arról soha nem is álmodtunk.
Ő maga talán álmodhatott azokról, mert elég alkalmatossága van hozzá: mindig alszik.
Göndöcs nemcsak a leggömbölyűbb ember, de a legaluszékonyabb is.
Ha híressé lesz valaha – úgy gondoltuk –, azzal szerzi hírét, hogy agyonalussza Gyömbér Jánost.
S íme mi nem történt?
A március 4-iki országgyűlésen egyedül Göndöcs volt ébren, míg az egész Ház mélyen szendergett.
Ébren volt – mert ő beszélt.
Hogy a Ház mért szendergett? Azért, mert ő ébren volt.
*
Az első ember, aki felébredett, már akkor ébredett fel, mikor Göndöcs beszédjét végezé, s minthogy senki sem hallotta azt, még az elaltatott gyorsírók sem, őtőle kérdezé:
– Milyen volt a beszéded, Benedek?
– Nagyon érdekes – mondá Benedek páter s elsuttogá azt még egyszer a gyorsíróknak egész terjedelmében – kivonatnak.
Göndöcs lévén az egyedüli forrás, mindenki kénytelen volt érdekesnek tartani a beszédét, amit nem hallott, s kivonatnak azt, ami megjelent.
Ha a kivonat is ilyen – milyen lehetett eredetiben! Mert tudnivaló, hogy a tökéletlen újságírók, kezét-lábát kitörik, nyakát félre csavarják, egyszóval tönkreteszik.
Göndöcs úr azonban szerény ember – de azért nagyon jól tudja, mitől döglik a légy –, kinyomatta beszédét s a lapok megjegyzéseit reá egy csinos füzetben és megküldte választóinak.
Mikor a postai föladási vevényeket zsebre vágta, nagyot ásítva így szólt:
– Most már megint nyugodtan alhatom.
*
A jó mag nem hullt sziklára. Gyula város az a város, ahol ketyegő fenének nézték az első zsebórát.
A beszéd, mely elmondva elaltatta a Házat, kinyomtatva már csak azt a hatást bírta előidézni, hogy beleringatta a gyulaiakat abba a hitbe, hogy Bonedek úr monumentális szónoklatot tartott, s hogy ezt meg kell valahogy ünnepelni.
Nosza, bizottság! Talpra, város! Fáklyás zenét kell csinálni… aztán van itt elég ló… bandérium is kitelik.
Ordíts kapu, kiálts város rettenetes éljeneket, mert eljött a Göndöcs Benedek napja!
*
Ma volt. Az indóházat nagy tömeg lepte el kora reggel s negyvennégy főből álló bandérium és egy nagy dikció várta a nagy embert – ki egy ibolyacsokrot tartva lépett ki szerényen a kupéból.
Az ibolyák illettek neki rettenetesen.
A cigányok elkezdték a Rákóczi-marsot:
»Üdv hazánkra égi fény, nemzetőre tiszta lény.«
Dobay polgármester pedig rágyújtott beszédére, melynek csak az eleje érdekes.
Kezdődött pedig ekképpen:
– Nehéz kötelességet teljesítek, midőn önt üdvözlöm.
Pedig nem is annyira nehéz az, mint inkább komikus!
*
Az apát erre megígérte, hogy a hazáért ezután is meg fog tenni mindent. (Lám, hogy kiérezte az a Széchenyi, hogy Magyarország még csak ezentúl lesz!)
A tömeg igen megörült, hogy Göndöcs mindent meg fog tenni a hazáért, s éljenezve zeneszóval indult meg a paróchia felé.
Ordítoztak, tomboltak. Az apát elhalaványodott most előttük, nem láttak mást csak a képviselőt.
A nők örültek még csak igazán. Az ablakokból kendőiket lobogtatták. Ők nem a képviselőt nézik, különb úgy, ha az – apát.
A derék férfiú boldogságában el akart aludni a diadalkocsiban, de egy virágbokréta, mely az orrára esett, fölébresztette.
– Halljuk! – kiáltá a tömeg.
– Isten neki! – gondolta magában Benedek úr –, két kész beszédet hoztam magammal, hát kiadom egészen a mérgemet.
Elmondta a másik beszédjét is.
Hanem kétségbe is volt aztán esve, mikor meghallotta, hogy az ő egyetlen napja két napig fog tartani: holnap (azaz hétfőn este) lesz a fáklyászene – mivelhogy naptárcsináló Gergely pápa szíveskedett a gyulaiak iránti figyelemből erre az estére tenni a Benedek nap előestéjét.
Miként fogja Benedek úr (nem lévén több beszédje) kivágni magát ebből a diadal-hínárból, azt majd megírom holnap.
