PÜNKÖSDKOR
PÜNKÖSDKOR
A tüzes nyelvek ilyenkor szállanak le…
És valóban is, most lett volna rájuk a legnagyobb szükség, hogy diadalmaskodjanak a hamisan beszélő nyelvek fölött.
De ne beszéljünk a politikáról – ilyen nagy ünnepen. A politika nem hoz nekünk ünnepet soha, csak hétköznapokat.
Az ezredéves vallási rege, mint a búzamag, megújul évről évre. Igazság és bölcsesség diadalma évfordulókat ül. Tudjuk, hogy győzött egykor, de kezdünk kétségbeesni, hogy sohasem fog győzni többé.
Vallásos kegyelet szállja meg a szíveket. A béke galambja ül rá a keresztény házfedelekre, a türelem rózsái bimbókat fakasztanak a megtrágyázott, megmívelt földben, s a természet meghozza egész színdús pompáját erre a napra.
Flóra szép leányai elborítják a földet idelenn, a lég tündérei pillangókat kergetnek játszva ott fenn, illatos a levegő, erdő új leveleket kapott, az új falevelek szebben zúgnak, hajladozó erdei virágok édesebben suttognak föl hozzájok.
Minden nyüzsög, minden él. A kis bogárt éltető napfény melengeti, csörgő patakok habjainak drága opálkövek csalékony színét kölcsönzi, a földkerekség milliárd és milliárd teremtménye, ember, állat, a legutolsó fűszál, mind érzi a kéklő egeknek mosolyát.
Az egész kereszténység megünnepli ezt a napot, mert tradiciókat fűz hozzá a szent múlt s mert veres betűkkel találja a kalendáriumban, de érezni csak a magyar ember érzi e nagy ünnepet.
Van valami homályos tudata abban, hogy ez a nap az, amikor lejönnek az égiek ide, és ez a nap az, amikor ez hát sem nem a föld, se nem a menyország, több annál, de alig kevesebb emennél. Ezen a napon születik, akit nem anya szül, hanem rózsafán lesz.
Ami a legszebb, a legboldogítóbb, a legédesebb az embereknek, mindannak a fogalmát ehhez a naphoz kötik, piros pünkösd hajnalához.
Ez a nap az, melyet egyformán díszítettek fel istenek és emberek. Az isteneknél még pazarabbak voltunk mi, halandók, mert a szeretőnkre fogjuk rá, hogy pünkösdkor termett.
Költők dala, madarak dala egyformán dicsőíti a mai napot. Döntse el a mennyei nagy kritikus, melyik ér többet!
Mi pedig örüljünk, hogy van valami, amit se le nem foglalhat a végrehajtó, se el nem veheti a finánc, s ez a tavasz pompája, mely ingyen kijut mindenkinek minden évben, anélkül, hogy esetről esetre ötven krajcárnyi bélyeges papíron kellene érte folyamodnunk.
Örüljünk, hogy volt valaki, aki meghalt értünk – anélkül, hogy hagyaték-százalékot kellene utána fizetnünk.
S örüljünk, hogy leküldetett a szentlélek ékesen szóló tüzes nyelvekben, s mégsem perel ennek következtében senki – ügyvédi honoráriumért.
Dicsőség adassék az egeknek. Ámen!
