A TISZTELT HÁZBÓL [nov. 29.]
A TISZTELT HÁZBÓL [nov. 29.]
Láttuk az elnököt. S kiállíthatjuk a visum repertumot, hogy egy darabban láttuk. Ádáz ellenfele, Hoitsy Pál is teljes testi épségben ebédelt a Holzwarthnál. Nem tapasztaltatott mechanikai úton eszközölt lyuk a testében. A nagy robogással megindult belháború tehát elsimítottnak látszik.
– Előre tudtam, hogy így lesz – mondá Németh Berci bátyánk nagy sóhajtva. – Mert hát hogy áll a dolog? Úgy áll, hogy az egyik táborban van Péchy Tamás, Ivánka Imre és báró Podmaniczky Frigyes; a másik táborban van Hoitsy Pál, Herman Ottó és báró Prónay Gábor. Mind a hat darab egytől egyig igazhitű, lutheránus. Egy sincsen köztük más hitű. Hát lehetett-e gondolni, hogy ezek még kárt is tehetnének egymásban?
Az elülepedett vihar meglátszott a mai tanácskozáson. Szörnyű csendes volt a megelőző napok alatt még oly viharos gyülekezet. A tenger sima tükrét nem háborították szemita-antiszemita szellők. Csak a vége felé fodorodott föl a víz színe egy kicsikét, mikor Mezei Ernő beszélt személyes kérdésben.
Nagy nyugalommal fogott a Ház a parlamenti tanácskozások legfontosabb tárgya, a költségvetés tárgyalásához. Ott volt egynémelyiknek a kezében a pénzügyi bizottság jelentése a pénzügyminiszter által előterjesztett költségvetésről. Két három lapnyi igénytelen papiros, amin nagy óvatossággal van kerülve minden, ami izgató. Csak a stílus, meg az interpunkció, no, az infámisan bosszantó valami. Falnak megy az ember tőle, mikor elolvassa. Meglátszik rajta, hogy úgy rázta ki a kabátja ujjából a pénzügyi bizottság előadója egy félóra alatt. El kellene rendelni, hogy ne csak a beszédeket, de az irományokat is korrigálja ki Kónyi Manó, mielőtt a Ház elé kerülnének, s adjon nekik akceptábilis emberi ábrázatot.
Hegedüs Sándor persze megdicsérte, hogy az előterjesztés milyen kitűnő, s hogy a pénzügyi bizottságnak milyen nagy megerőltetésébe került egy-két ezer forintot egyik rovatból a másikba áthelyezni. A pénzügyminiszter költségvetése olyan tökéletes, hogy nincsen ebből se elvenni, se hozzátenni való. Hogy mégis tessék-lássék, miszerint a pénzügyi bizottság is dolgozott, hát lefaragtak a deficitből vagy tízezer forintot, ami annyi, mint semmi negyedfélszáz millióhoz közeledő kiadási tétel mellett.
A deficit lesz 21,3 millió. De az nem tesz semmit. A pénzügyminiszter úrnak már papíron vannak azok az ideái, amelyekkel azt a hézagot betömni »kontemplálja« (fölkapott parlamenti szólam, mióta Széll Kálmán kiröpítette). Egy kis adóemelés, egy kis »haza-árulás en detail« (vulgo államjószágok eladása), a telepítvényesek hosszú éveken keresztül teljesítendő tartozásainak kifizettetése valami bank által egyszerre, mely bank aztán ám lássa, hogy az évi rátákat a telepítvényesektől hogy szedi be, és fedezve lesz a deficit fele. A másik fele? No bizony! Aki az adósságainak ki tudja fizetni a felét, az még nem ruinált gazda, annak még van hitele. Csinálunk hát a másik felére adósságot.
Igaz, hogy a fedezeti része a büdzsének még ismeretlen. Hanem azért tessék azt az egész büdzsét elfogadni látatlanban. Megérdemli Szapáry Gyulának az a szépen alákunkorodó szőke bajusza.
A jobboldal ez ajánlás után szinte rossz néven látszott venni, hogy Helfy föláll. Ni, bizony még belekotyog! Nem volna szebb, ha mindjárt megszavaznók az egész kontót? Az volna még csak a bizodalom jele, általános vita nélkül fogadni el a költségvetést! Ilyet még nem látott Európa. És ez most megfoszt bennünket attól a dicsőségtől, hogy ebben mi legyünk Európában az elsők, a követendő példa.
Helfy bizony pedig nekiment, s ugyancsak széjjelszedte úgy a költségvetés számadatait, mint a kormány egész politikáját. Nem hitte el, hogy 21 millió lesz a deficit. Mindig több volt még, mint amennyit a pénzügyminiszter preliminált, sőt több, mint amennyit ő maga Helfy preliminált. 1880-ra ő azt mondta, hogy 40 millió lesz a deficit, és lett 48. Most azt mondja, hogy nem 21, de 43 millió lesz a deficit, s inkább több, mint kevesebb. Végezte beszédét Leon Say szavával, hogy csak azon államban mondható a kincstár gazdagnak, melynek a népe is gazdag. Más gazdagság csak szemfényvesztés.
Szilágyi Dezső, úgy tetszett nekünk, ma igenis szakszerű volt. (Ne tessék hinni, hogy ez csak körülírása annak, hogy unalmas.) Másfél óra hosszáig kalkulált, figyelmeztetett, oktatott és csodálkozott. Aztán beadott egy határozati javaslatot, mely áll ennyiből: »Mondja ki a Ház, hogy a költségvetést általánosságban nem fogadja el.« Punktum, semmi több. Kicsi, de erős.
Az ülés végén Mezei Ernő szólalt föl Verhovay tegnapi személyes támadásaira. Hát biz ő, úgymond, elismeri, hogy gyenge hírlapíró, ha a hírlapírásnak azt az ágát vesszük melynek fő feltétele a tolakodás. Hatást keltett rövid felszólalásának az a része, melyben elmondá, hogy egész életében soha nem éreztették vele, hogy zsidó, ide kellett jönnie a parlamentbe, hogy itt erre is figyelmeztessék.
