A T. HÁZBÓL [ápr. 27.]
A T. HÁZBÓL [ápr. 27.]
Difteritisz van a Házban, de csak a zsurnaliszták közt pusztít.
Soha olyan észrevétlenül nem pusztítottak ki még népfajt, mint a zsurnalisztákat!
Csernátony madarakat nevel, s azoktól ő szelíd lett… Láng Lajos fiatal mamelukokat nevel… s azok őtőle lesznek szelídek. Verhovayt legyömöszölték, Szathmáry Gyurit agyondolgoztatták a múlt javaslatban, most pedig Hegedüs Sándort ölik. Okvetlenül tüdőgyulladásba esik ebben az előadóságban.
Nincs már meg senki, csak Urváry és Csávolszky Lajos.
Urvárynak az a szerencséje, hogy olyan párthoz jutott, mely hermetice el van zárva egy befőttes üvegbe… Neki nem eshetik baja. Kár is lenne érte; Rohonoczy után ő a legszebb ember a Házban.
A legcsodálatosabb Csávolszky Lajos: olyan, mint az erényes asszonyok, semmi híre nincs. Pedig az alól a mennykő nagy lepedő alól ugrálnak elő az események nem egyszer.
Hiába mégis, őt azért sohse szidja senki. Ennyi virtus is csak nógrádi embertől telhetik ki!
Ha nem mondanám is, mindenki tudná, hogy még mindig az adókezelés van napirenden.
Az pedig igen hasznos tárgyalás, mert az emberek unalmukban ráfanyalodnak arra is, hogy a bizottságba elmenjenek.
Most a jogügyi bizottság van in floribus. A tagokhoz halommal jönnek a névtelen levelek abból az alkalomból, hogy a zsidók és keresztények közti házasságot tárgyalják. Egyik így szeretné, a másik úgy. Fenyegetőznek is mindenfélével e levelekben, többi közt azzal is, hogy megrövidítik az illető honatyát.
A megrövidítés természetesen olyan helyen helyeztetik kilátásba, ahol a zsidó és keresztény vallás közti eklatáns különbség van szabályozva, hogy hivatalos stílusban fejezzem ki magamat.
No de ettől már kevesen tartanak, s inkább csak megmosolyogják a merényletes leveleket, melyeket egymás közt köröznek a Házban, mialatt a paragrafusok leőrlődnek lassankint.
A tárgyalásra senki se hallgat, csak »a kormánypárt plajbásza«, Jónás Ödön, no meg természetesen Földes.
Ez a Földes a legmakacsabb ember a földön.
Négy nap óta folyton nyújtogatja be a legkülönbözőbb módosítványokat, miközben mindig reménytelenebben rezeg a szakálla.
Még eddig egyet se fogadtak el. De ő azért nem csügged. Mint Anteus mindig erősebb lett, hogyha a földhöz vágták: ha egy javaslata elbukik, hármat húz ki az oldalzsebéből.
Végre azonban belátta, hogy isteni végzet ellen küzd, s kezdte könyörgésre fogni a dolgot.
– Legalább már egy szót fogadjanak el, kérem.
– Nem… nem lehet.
– De kegyelmes uram, ne legyenek kegyetlenek… Apró neveletlen gyermekeim vannak odahaza. Túl nem élem ezt a csúfságot.
Madarász ugyanis azzal szekírozta, hogy pénzügyminiszter akar lenni.
Szapáry végre is mint büszke arisztokrata be akarta bizonyítani, hogy nem félti székét, a 82-ik szakasznál elfogadta egy módosítványát.
Földes arcát mennyei öröm derűje öntötte el.
– Az átok ereje meg van törve. Most már előre!
– Ki lesz az államtitkárod? – kérdezte gúnyosan Madarász.
Földes körülnézett, mígnem észrevette, hogy a Győrffy Pető érzékeny tekintete pihen rajta, kevélyen, bámulattal.
– Én Győrffyt fogom választani.
– Két ilyen szakáll valóban teremthetne tán hitelt – »még« Szapáry után is.
A legnagyobb eroberungot most Ráday csinálja. Már a második éljenzést aratja a Házban a mai ludoviceum-javaslattal.
Kormánykörökben nagy titokban tartják már hetek óta e javaslatot, mert előre arra volt számítva, mint a tetszetős cotillon figura, hogy mindenkit meglepjen.
Meg is lepett az mindenkit, hanem olyan formán, hogy no, ez ugyan szépen szól, hanem kell, hogy valami rossz oldala legyen valahol.
Hogy hol?
– Majd kitudódik – véli Pulszky Guszti, aki most az egyedüli haditalentum a t. Házban.
*
A folyosón szezon kezdődik. Megjött Horváth Gyula! Híre is megy mindenfelé, hogy itt a vízi ember.
– Nem víz kell már nekem, hanem vizikátor! – mondja kedvetlenül a »Ház kedvence«.
– Talán beteg vagy, Gyula?
– Nem érdemes ma már betegnek se lenni ebben a komisz korrupciós világban. Minden svindli már. A doktorok is svindlerek.
– Mi bajod velök? Miért haragszol?
– Hogyne haragudnám? Valamikor még nyolcvan pirulát etettek meg velem a hideglelés ellen, ma már három pirulával gyógyítottak ki a gazemberek – ugyanazon az áron!
S úgy adja, mintha nagyon el volna keseredve a doktorokra emiatt, pedig csak a minden jó reformmal elégedetlenkedő elemeket szatirizálja itt, az ő folyosójukon.
