A T. HÁZBÓL [ápr. 26.]
A T. HÁZBÓL [ápr. 26.]
A Ház baj nélkül eljutott egész 48-ig (ne ijedj meg jámbor olvasó) csak §§-okban.
A negyvennyolcon túl aztán elkezdődtek az egyes kacsok viszontagságai váltakozó szerencsével.
A felszólalókat rendesen csak a legközelebbi rokonaik, sógoraik, komáik hallgatták. A negyedízigleniek már nem érezték magukat kötelezve, s eszeveszetten menekülének.
A miniszterek közül csak a jó Bedekovich ült ott mereven, élettelenül.
…Egész Horvátország bűneit ő vezekli le, szegény!
A Tiszákból a »kisebbik gazdánk«, Tisza Lajos lógatta ott magát. Szegedi paprikaszínű nyakkendőjére sóvár szemeket vetegetett Meszlényi Lajos.
Tisza Lajos most az egyedüli népszerű mameluk Magyarországon. Ő szerzi Kálmánnak a fele nimbuszt, Kálmán pedig szerzi neki a fele erőt. S így aztán egy fedél alatt nagyon jól megvannak szegények!
Az egyik mindig beszél, éspedig mindig okosan, a másik mindig tesz, éspedig mindig hasznosat. Nem is olyan nagyon rossz família az! Ha az ember olyankor gondolja meg, mikor vezércikkeket nem olvas.
…Nekem pedig még nem volt ma lap a kezemben, azért beszélek így éhgyomorra. Arra a következtetésre jutván természetesen, hogy Tisza Kálmánt csak Tisza Lajossal lehet megbuktatni.
Hogy miképp kellene összeharagítani a két testvért, s Lajost megnyerni az ellenzék élére, az már egészen a pártok dolga. Ezt még tán Szilágyi Dezső se tudná kigondolni, hanem Prileszky Tádé tudja hír szerint, csakhogy el nem mondja. Mert neki már természete mindig csak olyat mondani, amire senki sem kíváncsi.
A folyosókon semmi sincs. Ott Herman uralkodik most elmésségeivel, nagyokat ásítván közbe-közbe, mint a vérrel jóllakott tigris.
S ha Orbán vagy Mocsáry is felüti fejét mellette, részt kérve a dicsőségből, hatalmas talpaival egykedvűen kaparja meg:
– Mit akarsz te? Te csak olyan voltál itt, mint azokban a régi időkben, mikor még az volt a tempó, hogy minden vitéznek egy török fejet kellett hozni, hát egyik dicsekedve csak egy kezet hozott fej helyett.
»No, miért nem a fejet hoztad el?« – rivalltak rá az otthoniak.
»Hogy miért nem a fejet? Azért biz én, mert már akkor nem volt feje«.
A folyosó valóban üres most, szomorú elhagyottság látszik rajta. Legalább én érzem úgy: bántólag hat rám a nagy megritkulás. A megszokott szöglet hiányzik nekem, mert olyan szükséges volt egy háztartásban, mint a »lúgzó kád«. – Hol mossák ki ezentúl a Ház szennyesét? Ott szólt eddig a szapuló lapát szakadatlan, s csurgott a lúg sűrű csöppekben… Most minden zajtalan, néma, rideg…
Miből írom én ezentúl a karcolatokat?
Még ma hagyján, mikor az isteni Laura ül a karzaton. Ki ne merítene ma inspirációt?
...Ha Solymossy azért jár az akasztásokra, hogy ott a halált tanulmányozza, ő aki sohase hal meg a színpadon, hanem csak gyöngélkedik: egész logice van, hogy Helvey Laura meg az unalmat jár ide tanulmányozni – ő aki sohase untat – hanem csak bódít…
Leróván Laura iránt a magasztalás közadóját (bocsánat e szójátékért, Kürthy Emil ült mellettem a karzaton), áttérhetek a mai »szűz beszédre«.
Homo novus állt ki ma a sorompókba. Még meg se melegedett, máris beszélt. Szokatlan jelenség. Deák Ferenc is így kezdte.
Olay, az új siklósi követ, az a homo novus, aki mindjárt bebizonyította, hogy ért a csízióhoz.
Kiválasztotta a Ház két legtermetesebb tagját, Lits Gyulát és Reviczky Károlyt, akiken keresztül nem lát még egy Bismarck sem, ezeknek a háta mögé helyezkedett, akképp olvasván fel a hátak által maszkírozva beszédét, mintha akkor gondolná ki eleitől végig. No lám, a kis hamis!
Pedig úgy nézett ki az a rögtönzött beszéd, mintha még a hatvanas években készült volna.
Per »uraim« beszélt a Házzal, s dörgedelmesen szavalta el a gömbölyű periódusokat, amik nagy örömet okoznának Cicerónak, ha még élne. De Cicero már nem él, szegény, hanem igenis él még Madarász, s az is elég ezekben a mostoha időkben.
Az effektussal különben meg lehet elégedve. Mondott már itt rosszabb beszédet régibb ember is.
Egy baja van csak Olaynak: az, hogy arca hasonlít a Hazafi Verayéhoz.
De ez sem éppenséggel nagy veszedelem, mert ő még bizonyosan messze van attól, hogy az arcképét kiadja a »Vasárnapi Újság«.
