I. Milyenek a klubok?
I. Milyenek a klubok?
[máj. 27.]
A jó Pantocsek Rezsőről hallgat a sajtó, és olyan konokul hallgat, mintha Pantocsek Rezső nem is volna nagy ember!
Pedig az. Csakhogy nagyon határozatlan. Azazhogy talán éppen ebben nagy.
Ezért pártonkívüli. S úgy van örökké a pártokkal, mint XIV. Lajos a mellényekkel volt. Pantocsek se tudja, melyiket vegye magára.
Egy ideig sorba járta a klubokat. Mert ő úgy kereset magának a politikai programját, mint ahogy más ember kvártélyt szokott keresni.
Elment a szabadelvű klubba. Jó hely, szép hely, pompás kilátás, az elnök, Vizsolyi is finom, rokonszenves gentleman. Itt meg lehetne maradni, csakhogy igen nagyba játszanak. Nem, ez nem neki való klíma!
Fogta magát, átrándult máskor a szélsőbaloldali klubba. Ott éppen élénk eszmecsere volt akkor. Gyufatartókkal hajigálták egymást az emberek. Dulakodás közben Pantocseket is oldalba döfte valaki. Pantocsek pedig békés ember. Kisompolyodott, és azt mondta: »Nagylak, itt hagylak!«
Most már mondanom sem kell, hova ment. Ahova mehetett: a habarékos klubba.
Illetőleg megindult. Útközben összejön báró Bánhidy Bélával.
– No, mikor megyünk Marienbadba, méltóságos uram? – kérdezte tőle Pantocsek.
– Soha többé – mondá Bánhidy. – Mióta a habarékpártból kiléptem, nincs rá többé szükségem.
Ez nagyon gondolkozóba ejtette Pantocseket, hanem azért mégis csak elment a habarék klubba.
A klubban igen udvariasan fogadták. Senki sem ösmerte. A szolgák foteleket toltak eléje ott, ahol megállt, s fidibusszal rohantak rá, ha a szivartárcájához nyúlt.
S nevezték őt per »méltsád«.
Eléje hozták a »Figaro«-t. A száját biggyesztette.
Rohantak mind, hogy eléje hozzák a »Daily News«-t. A nagy Pantocsek azt is eltolta fumigatíve.
Meg voltak győződve, hogy ennek éppen csak a »Times« kell. Mást nem olvas. Prenumeráltak tehát a »Times«-re a Pantocsek részére.
Úgy érezte ő itt magát, mint a hal a vízben. Boldog volt; arca mosolygóvá lett, termete majesztetikussá, meg is hízott ott a sok jól táplált főúr között.
De minden mulandó ezen a világon.
Tegnapelőtt feljött a körbe Sztupa Gyuri, s meglátván ott Pantocseket, bizalmasan vállára tette kezét a szolgák előtt, és így szólt:
– Hogy van, hogy, kedves kollega?
Pantocsek nem felelt. Sértve érezte magát. Szó nélkül ment el, hogy vissza ne jöjjön többé soha.
Most már megint pártonkívüli.
