IV. Még egy séta a folyosón
IV. Még egy séta a folyosón
Még mi itt Wahrmann-nal utazunk a Krisztus sírja felé, addig a folyosó egyik szöglete átváltozik egy varázsvessző érintésére múzsa-berekké.
A képviselőház ábrándos része poéma faragásokban töri hazafias fejét.
– Mit csinálnak az urak?
– Herman kadenciát keres.
– Mire? A ceglédi bizalomra?
– Nem az! Komoly verset ír. Ért ő ahhoz is. Majd ha meglesz, átadom az elaborátumot önnek.
Így jutottam a következő zöngeményhez:
Papban legszebb ember Cselkó,
Dandyben Fenyvessy Ferkó,
Olyan hangja, mint Luccának,
Nincs másnak, csak a Dukának,
Aki beszél prima vista,
Az a híres Rakovszky Pista.
Rakotkodácsol, mint a tyúk,
»Igen«-t sok jámbor mameluk.
Üssön beléjök a lottó,
Ezt kívánom…
Dandyben Fenyvessy Ferkó,
Olyan hangja, mint Luccának,
Nincs másnak, csak a Dukának,
Aki beszél prima vista,
Az a híres Rakovszky Pista.
Rakotkodácsol, mint a tyúk,
»Igen«-t sok jámbor mameluk.
Üssön beléjök a lottó,
Ezt kívánom…
Herman Ottó.
A folyosó egészen élénk ma. Horváth Gyula vízi ügyeket intéz gr. Károlyi Sándorral.
Jókai is künn van megint és gr. Zichy Jenőt dicséri, hogy mennyit áldoz mindenféle dologra, most is megvette a Huszár-féle szobrot.
– Olyan az csak – mondja egy fiatal hírlapíró képviselő –, mintha én egy brittanika szivart vennék meg.
– Hát mikor adtál te egy brittanika szivart a városnak? – förmed rá Jókai.
Hát azt bizony nem tudta megmondani, hogy mikor, s szép csendesen elsompolygott a másik szögletbe, ahol egy másik nagy ember, az öreg Pulszky Ferenc alakított maga körül kaszinót.
Tiszát dicsérte az öregúr szokott csevegő modorában:
Kemény ember, meg kell adni… és csak ebbe a bolond agrárius kérdésbe bele ne mentünk volna. Mert ez teljesen lehetetlenné teszi az oppozíciót.
Kénytelenek leszünk mindnyájan a kormánnyal menni, akik okos emberek vagyunk.
Az eddigi kormányelnököknek mindig az volt a bajuk, hogy kevés barátjuk volt, s ezeket is megették apródonkint. Tiszának csak egy baja van. Hogy nagyon sok a jóbarátja. S ezek őt fogják megenni apródonkint.
S hogy jutott ebbe bele? Malőrje volt. Át kellett vennie a Deák-párti mamelukokat is, s átvette a saját mamelukjait is. Két mameluk tábor sok.
Sokat esznek, sokat isznak, s mert sokan vannak, nagy a tolongás… sok tányért és poharat törnek.
…De már erre elmosolyodik Tibád Antal:
– Ej, Feri bácsi, ne búsuljon… messze van még nagyon az utolsó pohár!…
