III. Wahrmann a Szentföldön
III. Wahrmann a Szentföldön
Lonkay az idén Lourdes-ba készült, de nem bírta összehozni a kompániát. Nincs már itt keresztény, nem áll már itt semmi »valláserkölcsi alapon«, csak az ő Zöldfa utcai háza.
Hanem ha Lonkay itthon maradt is, felkerekedett hős Wahrmann, kit a Jehova megmentett a gyilkos golyótól, elment érte hálákat adni a Szentföldre.
A nagy Wahrmann elutazott, nincs többé vicces ember a tisztelt Házban.
Wahrmann-nak pedig ez a legkiválóbb tulajdonsága, meg az, hogy rossz szónok és jó zsiráns.
Pedig nincs igaza a közvéleménynek, mert ő mindenekelőtt nagyon okos ember.
Elmegyek a Szentföldre – gondolá. – De hát hm, mégiscsak furcsa lesz az egy zsidótól? Mit szólnak ehhez a keresztény istenek? Talán le is süllyed alattam a Szentföld. S a szentek sírjai megnyílnak s elnyelnek. A magam istenével meg vagyok alkudva, mivelhogy mint mártír vagyok bejegyezve a tavalyi protokollumába, s ebből az erkölcsi tőkéből elkölthetem most az évi percenteket.
Addig-addig gondolkozott, míg a keresztény istenek egyik szolgáját, a derék Magyar Jánost csábította magával. Mert ez már ötlet! Így már nem eshetik semmi baja.
Különben is a képviselőházban tanulta meg ennek a griffnek a megfordított oldalát, ahol az a szokás, hogyha valaki mameluk létére nem akar elmenni szavazni, becsületbeli kötelessége visszatartani egy ellenzékit is, így aztán egalizálva vannak a szavazatok.
Lőn tehát, hogy Wahrmann és Magyar János elutazának a szent sír látogatására.
– Valóságos tetemrehívás! – mondta ma Istóczy.
– Nincs mennyország, se pokol – hajtotta elkeseredve Göndöcs apó.
A Házban nagy szenzációt keltett a két férfiú ilyen útrakelése.
Sőt üzenet alakjában átment a főrendiházba is a Kovács püspök füleihez. Számítottak rá, hogy megharagszik.
– Tudja-e már, nagyméltóságod, hogy az egyik papja kiment a Szentföldre?
– Tudom – mondá a püspök nyugodtan.
– De hát azt tudja-e, méltóságod, hogy Wahrmannnal együtt ment.
– Okosan tette, hogy kiment.
– Csakhogy vissza is jön ám…
– Oh… oh – szólt csendes fejcsóválással a püspök –, sokkal tapintatosabb ember az!
S úgy eldicsérte Magyar Jánost, de úgy eldicsérte ebből az ötletből, hogy az egész Jeruzsálemig csuklani fog.
