A VITA VÉGE
A VITA VÉGE
Nagy hölgyközönség ült a karzatokon, a képviselői padok is megteltek. Nem is hiányozik talán senki, csak a tisztelendő urak.
Még akkor is látszanék, hogy szavazás lesz, ha Podmaniczky Frigyes alakja elő nem bukkanna a korridoron.
Egy kicsit soványabb lett megint a báró, amióta utoljára láttuk az utolsó név szerinti szavazásnál karácsony előtt. De amellett igen jó színben van, s remélhetőleg még igen sokszor fog szavazni.
Különben is ma nem volt érdemes fölballagnia.
Mert hiszen ma csak az lehet a jelszó, hogy a javaslatot vagy támogatni kell, vagy nem kell támogatni, de levenni mindenáron kell…
A napirend előtt Simonyi Iván kelt fel, s kijelenté, hogy ő dacára Herman tegnapi felszólalásának, ott akar ülni és ott fog ülni, ahol eddig ült.
E hír (hogy a Pesti Napló stílusát használjam) villámgyorsan terjedt el mindenfelé; megsürgönyöztetett Kálnokynak, s az az összes európai udvaroknak tudtul adá, hogy Simonyi Iván nem fog a helyéről elmozdulni.
Azután Tisza Kálmán következett. A képviselők nagy része az elnöki katedra elé tódult, hogy jobban hallhassák. Mert ez idő szerint határozottan Tisza a Ház legjobb szónoka.
Mennyire változnak az idők! Valaha unalmasnak tartottuk. S ez is volt ő akkor! Tán ő emelkedett azóta? Nem! A mi ízlésünk hanyatlott! És a jó szónokok már kihaltak.
– Helyre, helyre! – kiabáltak a padokban ülő képviselők a katedra előtti nagy csoportra. De senki se mozdult.
A miniszterelnök teljes egy óráig beszélt nagy figyelem közt. Most is, mint majdnem mindig, polemizált kivált Eötvös, és akire leginkább van gusztusa, Szilágyi Dezső ellen. Mai beszéde azonban nem csinált olyan frenetikus hatást, mint a múltkori, pedig valóságos krokikból állott ez is: nagy tarkaságban defilíroztatta el a hallgatóság előtt az izenetvita különböző felmerült részleteit, s itt is, ott is csípett vagy karmolt egyet.
Természetes hogy ezután nyomban felkelt Szilágyi Dezső.
– Tudjuk, tudjuk, félreértett szavai megmagyarázása. Szilágyi ti. ezt a szólamot praktizálja, hogy már előre élhessen ama miniszteri joggal, annyiszor beszélni egy tárgyhoz, ahányszor neki tetszik.
Szilágyi felszólalása után még csak azt döntötték el, hogy kétszerre vagy pedig külön-külön szavaznak-e a miniszterelnök határozati javaslatának első és második részére. A mamelukság egyszerre akart készen lenni.
35 vótummal a »junktim szavazás« győz.
Ekkor következik a név szerinti szavazás a határozati javaslatra. Itt 40 lett a kormány többsége.
Móricz Pál följegyezte magának a két számot, harmadikul a mai dátumot, és rohant betenni a lutriba.
Természetesen a bécsi húzásra.
A reskontó most tehát így áll:
| 6, 35, 40. |
– Hátha ki nem jön, Pál úr?
– Ha ki nem jön – mondja –, elteszem »alkalmasabb időre«.
