A T. HÁZBÓL [márc. 18.]
A T. HÁZBÓL [márc. 18.]
Az ember, ha ma bement az országházba, ha körülnézett és nem látta ott se Hentallert, se Polónyit, se Verhovayt, se Litset, mindjárt tudhatta, hogy párbaj készülődik.
S ha körülnézett és ott látta tarka bárót, Podmaniczky Frigyest, ebből mindjárt tudhatta, hogy szavazás készülődik.
Mert Podmaniczky Frigyes nem jönne el egyébként. Tisza Lajos meg is szólította, amint a folyosón elhelyezkedett, arra az esetre, ha szükség lenne rá.
– De iszen, ha már eljöttél, hát legalább eredj be, hallgasd meg a beszédeket.
– No, azt a bolondot nem teszem.
– Miért?
– Nagyon megbotránykoznának rajta, ha látnának. Attól félek, valamelyik közületek elfelejtené a szerepét. Mert nekem ez már rendes átkom, ahol megjelenek.
Beszélt pedig a mai Házban Szathmáry Gyuri nagy zaj között.
– Tömeges kivégzések! – kiabálta Csanády bácsi, kinek tegnap óta még mindég Kozarek jár a fejében, s ki látta, hogy Gyuri nekiront egy csomó ellenzékinek, mégpedig nagy mérgesen s olyan erős logikával, hogy ritkaság erdélyi embernél.
Még Herman beszélt szépen, nagyon szépen, majd Trefort elménckedve, de átcsapván a gorombáskodásba is. Különösen rengeteg zajt támasztott az a kifejezése, hogy ő hivatalát nem fogja letenni a Mezei és az afféle emberek kívánságára…
– Nem ám, de le fogja tenni a Tisza kívánságára – dünnyögte közbe Madarász.
Általában nagy izgatottságot szült mind a Szathmáry, mind a Trefort mondókája, úgyhogy Prónay Dezsőnek már csak a végkimerülés jutott.
Senki sem hallgatta. Pedig úgy beszélt, mint egy második Luther Márton. De a Ház unta már a dolgot, s csupa merő elkeseredésből restellte kiabálni az »eláll«-t.
Az ülés elején Gull beszélt.
– Gull, dúl, fúl – mondogatták a képviselők, s kezdték a privát ügyeiket végezni némelyek a büfébe tértek, mások becsületbíróságnak gyűltek össze. Tisza Kálmán pedig átment a baloldalra, s leült Madarász mellé.
– Hallod-e, öreg, csináljunk egy paktumot, hogy szerdától kezdve ne legyenek ülések egész ápril másodikáig. Madarász bátyónak nagyon megtetszett az a dolog, hogy ő dirigálhassa az országot, s nagy hirtelen beléegyezett mindenbe.
Ez az oka, hogy én most itt egész április másodikáig búcsút mondok nyájas olvasóimnak, mert hétfőn és kedden lesz ugyan még ülés, de azon nem végeznek semmi okosat.
Ha esetleg írni találnék is valamit erről a két ülésről, azt már ne tessék kérem komolyan venni…
