III. Gruden megbetegedett
III. Gruden megbetegedett
Meddig tart még a nyíregyházi ügy? Ki tudhatná azt előre? Amennyire emberileg kiszámítani lehet, jövő szerdára hiszik az ítélet kihirdetését. Mert Eötvös és Szalay beszédjeit kivéve, a többiek röviden fognak szólani, minden védő csak egy-egy részét világítva meg a vádnak.
De közbe jöhetnek non putaremak is. Az öreg jóarcú Gruden bácsi a nagy hőségben beteg lett, s az ülést még tizenkettő előtt kellett bezárni. Azután több új tanú behívása is felmerülhet.
Horváth Géza orvosnövendéket nem lehetett tehát kihallgatni. Annyi bizonyos, hogy az ő vallomása a jelen körülmények közt nagy fontosságú lehet.
A bűnügy hallgatóságát a Móric gyerek érdekli legjobban. Holnap vagy holnapután még egyszer utoljára látni fogjuk a »rokonszenves gyermeket«. Az Eszter ruháit mutatják fel előtte.
A vén Scharf már előre fél attól a naptól.
»Az a fattyú megint felbosszant majd«, panaszolja Eötvösnek.
De csakhamar szokott kedélyességével ismét megnyugszik.
– Az ördög vigye el a dolgát. Ha meggondolom, hogy énmagam csináltam, még nem is haragudhatom arra a fattyúra. Mert én csináltam, nagyságos uram, ezt az egész bajt. Az ördög ültette a szájam hegyébe azokat a bolond szavakat, amiket Solymosinénak elmondottam a zsidókra ráfogott vérmeséről. Ihol ni, mi lett belőle. Mennyi tudós nagy úr turkál az eszével a semmiben.
