Két fekete folt
Két fekete folt
A lapok szidják a közönséget. Pedig nincs egészen igazuk. Mert ez a bűnpör csak alul bűnper, a legtetején társadalmi kérdés, melyhez mindenkinek van hozzászólása. Legalább úgy érzi mindenki.
Innen van, hogy belebeszélnek, tetszés és nemtetszés nyilatkozatokat kockáztatnak meg a teremben pro és kontra. Hiszen a bűnügy maga nagyon szomorú, s megfagyasztaná a szavakat az emberek ajkain, ha csak azt látnák.
Ha csak azt, hogy egy gyermek megtagadja szülőjét.
És azt, hogy (megeshetik, az sül ki majd a jövő héten) egy szüle meg megtagadja a gyermekét.
A bölcs ebből majd, úgy lehet, azt a következtetést fogja levonni: »Összevág a dolog, ahol olyan szüle van, csak ott lehet ilyen gyermek«.
S hogy ez így összejött most egy kalap alatt, talán egy isteni ujjmutatás. Így szembeállítva a fiú és az atya kiegészítik, mert megmagyarázzák egymást.
Ez a szörnyű világosság, mely áttör már lassan-lassan, ez lesz ennek az ügynek a legsötétebb árnyéka.
Két fekete folt, melyet le nem törülhet a közvélemény szivacsa. Két fekete folt, mely olyan, mint a holdvilág, hegyek, mezők vannak benne.
És még csak tubus sem kell hozzá.
