ELLENARGUMENTUMOK
ELLENARGUMENTUMOK
Hiszen elég jó érv az ital is, szükség esetén megteszi a fütykös is a szolgálatot, de egy jó nóta is sokat ér a jelölt mellett vagy ellene. – Így az egyiknek, úgy a másiknak.
De mindezek csak a vékonyabb eszközök. (Még a bot boldogabb végét sem véve ki.) Többet ér mindennél egy jó röpke mondat, a találékony elmének egy-egy gyújtó badarsága, mely mintha pehely volna, hirtelen száll a levegőben mindenfelé, és mintha mázsás kő volna, egyszerre fölbillenti a mérleget a jelölt javára vagy kárára.
Ki tudja, miből áll ez? Néha egy epigramm, néha egy igazság, néha csak találó frázis, máskor egy tetszetős aperçu, sőt számtalanszor ügyes ráfogás.
S ezek a győzedelmes mondatok többnyire a csatatéren születnek. Ezek az igazi borvirágok.
A korteskedés ezen szellemi röppentyűi bizonyára megérdemelnek egy kis cikket ebben a világban, amit ma élünk, már azért is, mert igazságtalan fegyverek ugyan némelykor, de a furkósbotnál mégis tűrhetőbbek.
Gyűjtsünk itt össze a tarlókról nehányat, frisseket és hervadtakat vegyesen.
*
Németh Albert most egy szepességi kerületben van fölléptetve. Az ő talentumának az mindegy. Föllép ő rác, örmény, vend, tót és cipszer kerületekben minden gondolkodás nélkül. Az őt egy csöppet sem aggasztja, ha valamely nyelvben járatlan. Elég neki egy hét, s azalatt megtanulja a nyelvet is, meg megcsinálja a programbeszédet is. (Nem úgy, mint Berzeviczy Irnák, aki már egy éve ír a beszámoló beszédéhez mindennap egy mondatot.)
Oly nehézségek, melyek már embert megijesztenének, éppen nem aggasztják Németh Albertet; hanem hogy a kerületében elhíresztelték ellene, mintha ő is zsidó származású lenne, ez neki is nagy szöget ütött a fejébe.
Mit tegyen? Ha védekezik, éppen azért se hiszik.
Bevárta hát egy vasárnap, míg a tisztelendő úr kijött a templomból, s ott az egész közönség előtt hozzálép:
– Ego sum Adalbertus Németh deputatus!
– Örülök – fogadta fanyarul a tisztelendő.
– Én annak a Németh püspöknek vagyok az unokaöccse, aki Simor prímást neveltette. Emlékszik rá tisztelendőséged?
– Oh, oh – mondá lefegyverezve a plébános –, áldassék az a nap, amelyen minket meglátogatott…
Ettől a perctől fogva senki sem tartja többé zsidónak Németh Albertet ama katolikus környéken.
*
Sokkal érdekesebb eset a Gyulai Pálé (a mi tulajdon epés Gyulai Pálunké), kit a 70-es években Kolozsváron léptetett fel az akkori Deák-párt.
Nagy pártja volt, gondolom, Kossuth Ferenc ellenében, mikor az egyik kortes kitalálta róla:
– Ejnye, atyafiak, hát nem szégyenlitek ezt az embert megválasztani? Hiszen ez vesztette el Solferinónál a csatát.
És csakugyan kezdett rá visszaemlékezni minden ember, hogy a solferinói csatát Gyulai vesztette el. Hogy az egy másik Gyulai lehetne, arra nem is gondoltak.
*
Mikor Jókai a Terézvárosban állott a Gorovéval szemben, egyszer Bercsényi Béla, aki Jókai mellett korteskedett szívvel-lélekkel, egy olyan tanyára vetődött tévedésből, ahol csupa gorovisták iddogáltak.
– Éljen Jókai! – kiáltá.
– Ki vele! Ellenség!
Bercsényi észreveszi, hogy rossz helyen jár, és szót kér. Nagy nehezen megadják neki, de aközben is sziszegnek rá, mint a darázsok.
– Uraim! – mond Bercsényi nem is gondolva hódításra, hanem csak tisztességes visszavonulásra. – Ne vegyék rossz néven, ha Jókaira szavazok. Higgyék meg, kérem, hogyha az önök sírkövére kiírnák ilyen formán: »Itt nyugszik B. vagy C. aki Gorove és Jókai Mór közt levén szó, Gorovéra adta szavazatát«, kétszáz év múlva a méltatlankodó utókor, mely csak Jókaira fog emlékezni örökkön-örökké ébren, kihányná csontjaikat az anyaföldből.
Ez a szép frázis annyira meghatotta a mintegy tíz-tizenöt jelenlevő polgárt, hogy némelyiknek könnybe lábadt a szeme. Dehogy eresztették el Bercsényit maguktól. Odaültették nagy szeretettel a prezídiumra, s mire éjfélt kukorikolnának a terézvárosi kakasok, a gorovisták egytől egyig Jókai mellé pártoltak.
*
A szegvári kerületben jelenleg a veterán Novák áll szemben a fiatal Pallavicini Sándor őrgróffal.
Azt mondják, olyanok a viszonyok, hogy a szegény ellenzéki jelölt meg fogja buktatni a dúsgazdag, különben igen derék és érdemes főurat a saját százezer holdján.
Kérdeztük a minap, mi annak a titka?
– Hm, nagyon jó ötlete támadt a Novák korteseinek.
– Mi?
– Mindenütt beszövik a beszédekbe, hogy az ellenjelölt egy udvaron lakik Bécsben Albrecht főherceggel. Hát hogy lehetne megválasztani?
S ebben van is annyi igazság, hogy a Pallavicini-palota csakugyan együvé van ragasztva a Burggal.
