HOGYAN BUKOTT MEG KEMÉNY JÁNOS?
János báró, ahogy közönségesen nevezik, annyira megbízott a népkegy szilárdságában, hogy utána sem nézett a kerületének (pedig gazda szeme hizlalja a választót), hanem elment külföldre fürdőre.
Hiszen ellenjelöltje sem volt, hát minek peroráljon otthon ok nélkül?
Azt már eltanulta az elnöktársától, Szontagh Páltól, hogy az ember sohase fárassza magát, ha nem kénytelen vele.
Hanem a két alelnök ellen (mintha az excellenciás címmel járna) nagy puccsok készültek otthon titokban.
Szontagh Pálnak az utolsó nap hajnalán ellenjelöltet állítottak Zichy Nándor személyében. Hála istennek, nem ment nekik a dolog, de János báró legalább gondolkozhatott volna ezen.
Nem, ő nem gondolkozott, hanem nyugalmasan fürdött. S még pénzt se küldött a Peti kortesnek, akármennyit irkált is sürgetőleg.
Így találta a tegnapi nap. Amikor behoz neki a szolgája, aki egyszersmind az írnoka is, egy levelet otthonról.
Felbontják s roppant kezdetleges részeg betűkkel csak ez az egyetlen sor volt beleírva:
Ha elsül, jó, ha el nem sül, akkor is jó.
Mi az ördögöt jelenthet? Törték rajta a fejüket mindketten, de csak el nem találták, végre is az inas-írnok kezdte pedzeni:
– Ezek alighanem a Peti kortes elváltoztatott szarkalábai!
Egész estig ezen tanakodott a báró, szokása szerint kedvetlenül és izgatottan, hogy valamit fel nem foghat, míg végre egy távirat érkezik későn éjjel. A báró már az ágyban feküdt, hánykolódva s folyton a fejét törve a titokzatos levél értelmén.
– Az biz a Peti kortes – dadogja az írnok elsápadva.
– Hogy aszongya, Haller lett megválasztva a méltóságod kerületében.
– Aha! – monda a báró nagy flegmával. – Most értem már! Elsült neki az akasztófáravalónak.
S egészen jó hangulatba szottyant, mint amikor az ember egy fejtörő rébuszt kitalál.