VÁLASZTÁSI PROGRAMBESZÉDEK
VÁLASZTÁSI PROGRAMBESZÉDEK
(Apróságok)
Krausz de Megyer, a három nap óta híres »váltó-képviselő«-vel történt, hogy mikor belekezdett egy faluban a programbeszédét elmondani ilyenképpen:
– Tisztelt választó polgárok… Minekutána…
A választó polgárok közbe ordítottak türelmetlenül.
– Tudjuk, tudjuk.
– Hagyjanak kibeszélni.
– Nix nux! – Kiáltott fel harsányan a főkolompos. – Itt a píz beszél!
*
Hunyady László, a »magok« gróf programbeszéde Léván sztenografikus jegyzetek szerint így hangzik:
»Kedves barátim! Fickók!
Eljöttem közétek, hogy megmondjam nektek, hogy szeretlek mindnyájatokat, és hogy ki nem állhatom a zsidókat.
Hoztam magammal két ágyút is… de nehogy azt higgyétek, mintha Belgrádból vettem volna el, kedves öcsém, a szerb király őfelsége fegyvertárából, hát kinyilatkoztatom előttetek, hogy ezek csak amolyan kis ágyúcskák. Pesten vettem őket Kertésznél.
Mikor ezeket a kis ágyúkat elsütik a nagyvendéglő udvarán, akkor jöjjetek oda, akik választók vagytok, s mindenitek ebédet kap és egy fél liter pálinkát.
Egyébiránt csak ennyit akartam mondani!«
*
Sokan csodálkoznak azon, hogy a derék Csatár miként képes annyira lebilincselve tartani a csongrádiak hajlamait.
Én magam is érdeklődtem a dolog iránt, s meghallgattam Csatárnak egy programbeszédét.
Csatár odaállt a nép elé, föltette fejére a kalapját csurgóra, előkereste a makrapipáját, s így szólt:
– Kedves polgártársaim!
(Mély csönd.)
– Melyiteknek van itt a legjobb dohánya? – Erre tízen is siettek feléje nyújtani a dohányzacskójukat. Ő erre kiválasztotta a legjobbat.
– Bíz ez nem rossz dohány – mondá –, de lássátok még százszor jobb lenne, ha az átkozott dohánymonopóliummal nem verne meg bennünket a kormány. Borzasztó az, barátim, hogy még ezt a kis hitvány jószágot, ezt a pipácskánkat is annyira megadóztatják. El kell ennek az országnak veszni. No, hát ki ad most már nekem egy kis tüzet?
– Én, én! – kiabálják sorban.
– Nem kell a gyufa, fiam. Nekem a tűzkő kell meg a tapló. Nem szabad a régitől elmenni egyhamar az igaz embernek. Az olyan ember, aki a divat után kapkod, nem kóser ember. Apáink boldogabbak voltak, míg a masina nem volt. Üssön bele a fészkes istennyila!
– Igaz, igaz!
– Azt mondják itt ezek, a mi ellenfeleink, a kormánypártiak, hogy így meg amúgy, olyan embert válasszanak kegyelmetek, aki kegyben állván a kormánynál, kieszközli, amire szükségtek van. Hát jól van, mondtam magamban a múltkor, hadd legyen Ordódy a képviselőnk, majd meglássuk, mi fog történni? Nem történt semmi! Most már megint kormánypártit akarnak választani! Hogy tán majd az eszközöl ki valamit, hogy szerencsésebb. De édes fiam, azt mondom ám nektek, amit a gereblye egyszer föl nem vesz… föl nem veszi az azt másodszorra sem. Hát okos ember az olyan, aki kétszer megy a kaszálójára gyűjteni?
Már ekkor lázban tört ki a lelkesedés, s az éljen-rivalgásoktól nem lehetett többé egyetlen szavát sem érteni a Csatár beszédjének.
