A KÉT TÖRZSFŐNÖK
A KÉT TÖRZSFŐNÖK
Mikor a két mérsékelt ellenzéki frakció egyesült két fej alatt, így okoskodtak köztük a tudákosabbak.
– Majd meglássátok, hogy gyümölcsöző viszony lesz. Apponyival fölfelé hódítunk híveket, Szilágyival lefelé.
Hiszen nem volt az rosszul kieszelve, hogy úgy legyen, mint a régi faliórákon: ha az egyik pondus fent jár, akkor a másik pondus lefelé ereszkedik.
Hanem a valóságban megfordítva ütött ki: Apponyi azért vesztett fölfelé híveket, mert Szilágyival van karonfogva, Szilágyi pedig Apponyi miatt vált kevésbé kedveltté lent.
A két vezér a szó szoros értelmében egymást koptatja. De mindkettő oly kiváló alak, hogy még mindig marad belőlük jobb időkre.
Tagadhatlan, az ő pártjukon vannak a nagy vagyon, nagy nevek és nagy hiúságok. Oligarchák és liberálisok, elégedetlenek és várakozók egy són és egy kenyéren.
Nehéz ilyen helyütt a vezényletnek mozogni s összetartani őket.
Jellemző megjegyzése volt valakinek, midőn Szilágyi Dezső egyik kitűnő beszédét mondotta az üzenet-vitánál:
– Szilágyi ma fényesen győzött.
– Hol ? Kin ?
– Itt a Házban – a saját pártja fölött. Ugyanezt teszi Apponyi is.
Beszédjeik az egész országban nagy hatást tesznek, de politikájuk nem tesz semmi hatást.
Megesik tehát, hogy mikor sokáig hallgatnak, Tisza, az örök birkózó, szinte feledtetni képes őket. Magok az ellenzékiek, mihelyt sokáig nem hallják fegyvereiket csörömpölni, csüggedten suttogják egymás között:
– Hiába, csak egy ember van itt ma: Tisza Kálmán.
A két törzsfőnök azonban rajta van, hogy ez ne igen gyakran történjék. Inkább ők ketten osztoznak meg a dicsőségen. (Tiszáé a hatalom, övék a dicsőség.)
S hogy soha össze nem zörrennek az osztozkodásnál, az a kormánypárti sajtó érdeme. Mert amikor Szilágyi van in floribus, a kormánypárti újságok kezdik kürtölni, hogy »Apponyi a nagyobb talentum«.
Ez akkor, úgy olvasd, a Szilágyi verőfényes hete. (Mert semmi oly erős, ami itt egy hétig el nem kopik.)
S egy hét alatt Szilágyi után okvetlenül felszólal Apponyi. A dicsőség ekkor rögtön az ő alakját önti el sugarakkal, s a kormánypárti újságok lélekszakadva írják: »Szilágyi a nagyobb talentum«.
A kormánypárti taktika manőverez arra, hogy a két összeenyvezett vezér el ne szakadjon, s egymást paralizáló súlyát el ne veszítse.
