A »SASOK«
A »SASOK«
Ha az ember vagy kilenc évig lakik Pesten, kezd imitt-amott hallani egyet-mást a »sasokról«. (Ha csak nyolc évig lakik itt, akkor még nem.) Eleinte azt hiszi, hogy alkalmasint az állatkert sasairól van szó, de kilenc év alatt okvetlenül nyílik az embernek olyan unalmas pillanata, hogy megkérdezi: mik azok a sasok ? Mire azután a következő magyarázatot kapja:
– A sasok, kérem, egy kompánia, mely uralkodik a város ügyeiben. Ezek a város hatalmasai. Mind jó cimborák, húsz test egy lélek, mert vannak vagy húszan. (Jézus Mária ! Húszfejű sas !) Egyébiránt a legderekabb öregurak, akik még törődnek egy kicsit a közügyekkel. Királyi Pál a fő közöttük.
– Mi, az öreg Királyi Pál? Arról ugyan sohasem hittem volna, hogy a »sas« melléknevet viseli. »Lucus a non lucendo.« Honnan vették ezt a nevezetet?
– Az »Arany sas« című vendégfogadó után.
– Aha ! Úgy már értem. De megvallom, én az állatkertre gondoltam.
Ha megint új kilenc évig van itt az ember, tökéletesen elfelejti ezt a párbeszédet és a sasokat, mert Budapestnek megvan az a sajátságos tulajdonsága, hogy nem tud beolvasztani. Aki tíz éves kora óta lakik itt kilencven éves koráig, még az is átutazónak érzi magát. Ominózus jel ez, urak. Félek, hogy sohase lesz belőle világváros.
De nem arról van itt szó most, hanem hogy a sasok olyan csendes madarak, ha megint új kilenc évig van itt az ember, újra kérdezősködni kell felőlük.
Az én kilenc évem az idén telt le, s azóta, megvallom, sohasem hallottam a jó sasokról semmit, csak egypár nap óta kezdik őket emlegetni egyre sűrűbben.
Még tőlem is megkérdezte valaki:
– Mit gondol, hüm… mi lesz a sasokkal ?
– Miféle sasokkal ? Hiszen már egyszer leszaggattuk őket a trafikboltokról.
– Én a városi sasokat értem.
– Igaz, igaz, hallottam valamikor gyerekkoromban valamit. Hát élnek még azok az öreg sasok ?
– Ha élnek-e, uram ? Élnek bizony és letaposnak mindent. Valóságos tirannusok, akik beoltják a korrupciót, mint ahogy a himlőt szokás.
– De hát kik azok a sasok tulajdonképpen?
– Kik ? Ezek egy kompánia, amely mindent dominál, minden hivatalt elfoglal, minden fazékon rajta tartja a tenyerét.
– Tudtam már egyszer, de elfelejtettem, hogy honnan is vették a nevüket ?
– Onnan, uram, mert olyanok, mint a ragadozó madarak. Apropó, kivette ön választási bárcáját?
– Minek ?
– Bevennők a »reformpártba«. – Miféle párt ez ?
– Az, amelyik tönkre akarja tenni a sasokat. Ez a belvárosi Zichy párt. Csupa liberális polgárok. Meg akarjuk teremteni a független polgárok uralmát. Le a vaskalaposokkal !
– Úgy ? Önök a Zichy-párt ?
– Igen. A mi küzdelmünk az, hogy megteremtsük a demokráciát, önérzetre ébresszük a polgárságot, hogy az ország előtt méltó kifejezést nyerjen mindenben, mit jelent az: »Budapest belvárosa«. A legnagyobb intelligencia az országban, melynek minden lépte kell, hogy példaadó legyen Magyarország választó polgáraira. Nagy szó ez, uram, aki azt felfogja.
– Önök ugyan furcsán fogták fel eddig.
– Hogyhogy ?
– Mert éppen azt tették, amit a puchó-illavai vagy az ökörmezei kerület szokott megcselekedni.
– Nos, mit szoktak megcselekedni ezek a kerületek ?
– Azt, hogy kikeresnek egy gazdag grófot, és azt választják meg képviselőnek.
– Hüm...
– Ha ez az a független polgárság, akkor nem nagyon lelkesedem érte, mert ez az irány már megvolt eddig is a Trencsén megyei tótoknál.
– Hüm!
– Ha jól fogom fel a reformpártot, az volna röviden a cél, hogy magukat egyelőre a képviselőtestületbe beválasztassák.
– Egyelőre igenis.
– És mi haszon lenne ebből ?
– Az, hogy apródonkint kiszorítanók a sasokat.
– És ha a sasokat kiszorították, akkor ugye önök töltenék be a hivatalokat?
– Természetesen.
– De hát mi lenne aztán a különbség ?
– Nagy különbség lenne reánk nézve is, a sasokra nézve is.
– Azt elhiszem.
– De a közügyeket is jobban vezetnénk.
– Higgye meg uram, a sasok nem volnának vele megelégedve.
– Mit törődnénk mi akkor a sasokkal !
– Úgy ? Hát akkor miért haragusznak a sasokra, hogy nem törődnek önökkel, ha önök is éppen azt tennék velök ?
– Ön eszerint a sasokkal tart ?
– Nem biz én; hanem azt gondolom, hogy a kétgarasos mindég csak kétgarasos marad, akár a sasos, akár az írásos oldala van felül.
*
Ilyen könnyen lettem én informálva egy kis diskurzusban a legújabb fővárosi pártokról és mozgalmakról.
És egészen úgy áll a dolog.
Ha a sasoktól megszabadulunk, jönnek helyettük az – Adlerek.
