ELŐSZÓ
ELŐSZÓ
Tisztelt barátom !
Ön arra szólít föl, hogy előszót írjak e könyvhöz, melyet ön gondos kézzel útra bocsát.
Engedje el, kérem, az előszót, mert igazán nem tudnék mit mondani, aki idegen vagyok ott, ahova ez a könyv megy. Mentegetődzem alkalmatlankodásomért ? De hiszen ennek ön az oka.
Kérkedjem útiruhámmal? De hiszen azt ön szabta.
Büszkélkedjem a német népek közé való utazásommal? Valóban erre okom lehetne, ha nem érezném, hogy én bizony csak harmadik osztályú utas vagyok.
Azért hát hagyjon engem a szögletben. Tudom én, mi az illedelem. Szépen beburkolózom az otthoni bundámba s nem igen nyújtogatom a fejemet (mert még bele találnám ütni valahova), hanem csendesen meghúzódva várom a – füttyöt
igaz híve
Mikszáth Kálmán.
