III. A gróf és a lengyelek
III. A gróf és a lengyelek
– Pista, a lobogós ingedet és az árvalányhajas kalapodat !… Kimegyünk a lengyelek elé ! János, a cilinderemet és a botomat !… Mihály, a Takovámat ! Feri az üdvözlő beszédemet !
Így kiáltott fel a gróf a körülötte mozgó szellemeknek, kik, mint az Aladdin dzsinjei szétszaladtak a parancsokat teljesíteni.
A Pista kocsis befogta a lovakat, a János inas elhozta a botot és kalapot, a Mihály komornyik kikereste a Takova-rendet, Feri pedig elhozta az üdvözlő beszédet.
– Olvassa fel barátom – mondá a gróf –, kíváncsi vagyok rá, hogy mit fogok mondani.
Feri olvasni kezdi:
»Üdvözlöm önöket városunk falai közt, dicső lengyel testvérek, kik…
– Nagyon szép ! – bólintott a gróf.
…eljöttek megnézni ide dúló csaták után a kérges tenyerek diadalmát…
Gyönyörű ! Folytassa, Feri barátom.
…Üdvözlöm önöket országtalan nemzet fiai, kik…«
A gróf közbevágott:
– Megálljon csak… hogy is mondja csak?… Országtalan nemzet ! Ez kissé furcsa kifejezés ! Hadd lássam csak…
Gondolkozva járkál fel s alá.
– Igen, igen, a jelző furcsa, de nem rossz, mert igaz… Csakhogy hüm… ahol ország nincs, ott király sincs.
Mutatóujját a homlokára teszi tűnődve.
– S ahol király nincs, ott rendjel sincs.
Búsan felsóhajt.
– S ahol rendjel nincs, ott… ott én se vagyok.
Pista vesd le a lobogós inget, János, vigye vissza a botomat és kalapomat, Mihály, tedd el a Takovámat,… Maga pedig Feri, szakítsa szét a beszédemet. Nem megyünk a lengyelek elé.
