II. A két gróf
II. A két gróf
A káosz mindég nagyobb, zavarosabb.
Úgy veszik ki magukat előttem a szónokok, mint éjféltájban a lámpaoltogatók.
Minden beszéd után nagyobb sötétség támad egy fokkal.
S aki valami szikrát dob bele a vitába, azt mindjárt sietnek eloltani azzal a hittel, hogy majd ők csinálnak nagyobb világosságot.
Az volna most a virtus itt, disztingválni tudni.
Ma is olümposzi látvány folyt le.
Két gróf állt ki a porondra, és azon disputáltak, hogy melyik a nagyobb demokrata.
Keglevich István azt állította, hogy Apponyi Albert nem valódi demokrata.
– Igaza van! – kiáltá Prileszky.
Felbosszankodék erre Apponyi Albert, s kijelentette, hogy Keglevich egyike a legexkluzívabb arisztokratáknak.
– Igaza van! – szólt közve Beöthy Ákos.
S ez volt az első vita életemben, ahol mind a két ellenfélnek, s mind a két közbeszólónak teljesen igaza volt.
