A T. HÁZBÓL [ Jan. 27.]
A T. HÁZBÓL [ Jan. 27.]
Pont tíz órakor elkezdtek az öreg képviselők köhögni és krákogni, s köhögtek egész délutáni két óráig.
Mert egyebet a mai ülésről bajos följegyezni, mint azt, hogy összejött nehány öreg képviselő és köhögött.
Ha valamelyik prüsszentett is közbe, az már figyelemre méltó jelenség volt.
Ezen szakadatlan köhögés között tárgyaltattak a költségvetés részletei, de ezt alig lehetett észrevenni.
A karzatok üresen tátongtak. Csak a balsó oldalon ült egy öregasszony, és az is köhécselt.
Hát a fiatal képviselők hol voltak?
Aludtak báli éj után.
És a szélsőbal, mely nem bálozik?
A szélsőbal csöndes lett: Ugron Gábor Erdélybe utazott.
(Így hát Trefort Ágost úgyszólván gépen tárgyalt. Ez a legnagyobb passzió egy miniszternek!)
Gyorsan ment minden.
Voltak ugyan egyes felszólalók, de azok is röviden kibékültek a helyzettel.
Az ellenzék szeretetre méltó szerepet vett fel, de nem csináltak kellemetlenséget Trefortnak más oldalról sem.
Az öreg Pulszky kijelentette, hogy ő az idén nemhogy többet kérne a Múzeum tételeinél, hanem ellenkezőleg még töröltetni akar.
– Igazán? – kérdé a miniszter ragyogó szemekkel.
– Tudniillik van egy olyan pont bent, hogy az egyes tételek esetleg törülhetők – hát azt a pontot fogom eltörültetni kérni.
Ugron már elment, de még ott maradt Herman, s Herman mindig mond valamit.
Ma olyasfélét mondott a valláserkölcsről szónokolva: hogy ő csak azt hiszi, amit lát.
És csak felét hiszi annak, amit hall.
Minthogy pedig mindennek csak a felét hallja, amit mondanak, hát nyilván azt a felét hiszi, amit nem hall.
A papok megbotránkozva rohantak ki a folyosóra.
– Darwinizmus! Szörnyűség!
– Vallástalanság!
Szerencsére ott volt az én rendes alakom, Prileszky Tádé, s az lecsillapította őket.
– Urak, itt most vallásügyi vita van. Hát ne csináljunk, kérem, vallástalanügyi vitát.
