II. Az új ágyak
II. Az új ágyak
Hogy »ad rem« is szóljak… Napirenden volt a kataszteri nyilvántartásról szóló javaslat.
Kevés embert érdekelt, ásítva, ímmel-ámmal hallgatták az egyes felszólalókat, pedig ezen »humánus intézmény« megérdemelné, hogy mindenki behatóan foglalkozzék vele.
Hanem persze önök az ellenzéken nem gondolják meg, hogy a kataszter egy nagy »nemzeti kórház«, ahol a beteg dzsentri elhelyeztetik.
A kormány mindössze néhány ágyat akar még berendezni. Keresztül is ment, hála istennek, ez a tisztességes szándéka, hiába agyarkodának ellene a szűkkeblű Horánszky és Ernuszt Kelemen. Haviár Dánielt meg sem rovom, mert azt úgyis eleget ütik igazságtalanul az élclapok.
A folyosókon a ma éjjeli eső volt napirenden. Mosolygó arccal dörzsölgették kezeiket a gazdák.
– Sok víz, sok vizi.
A folyosó üvegén át szépen lehetett látni a gömörödő felhőket az égbolton, amint pajkosan futkosnak ide-oda a piszkos szürke foszlányok.
Maga a kormányelnök is, aki ma szürke, könnyű ruhát húzott, s ezzel hivatalosan proklamálta a nyarat, gyakran tekintett fel a legfelsőbb helyre, ahonnan erősen ígérkezék a legszükségesebb kormányzási segédeszköz.
Grünwald Béla ragyogó szellemességét csillogtatta a jobboldali folyosón. A baloldalin Szentkirályi Albert jártkelt, tűnődve, hogy melyik párthoz csatlakozzék.
